2.évad;1.rész

Az a helyzet,hogy én már nem bírtam tovább várni ezzel,szóval itt van az első rész a 2.évadból!Remélem tetszik,az elején lehet,hogy nem annyira érthető,de ígérem,hogy minden ki fog derülni!:)

                                         *1évvel később*

1év alatt rengeteg dolog történhet az emberrel.Új embereket ismerhet meg,új életet kezdhet.Velem mind a kettő megtörtént.Elfogadtam az ajánlatot és New York-ba költöztem.Itt élek egy gyönyörű házban Dusty-val és a házvezetőnőmmel Sue-val.Rengeteg fotózásra jártam és divatbemutatókon is szerepeltem.Az egyik fotózáson ismerkedtem meg Katy-vel,aki mára a legjobb barátnőm lett.Dinával és Emmával nem beszéltem mióta eljöttem.Hagytam nekik egy üzenetet,mint ahogy Harry-nek is.Leírtam benne,hogy így lesz a legjobb és hogy ne keressenek.El akarok felejteni mindent,bármennyire is fáj.Itt új életet kezdhettem,mint Isabella Davis az egyik leghíresebb brit modell,aki Amerikában érte el karrierje csúcspontját.És most?Most 1 év után visszamegyek az Egyesült Királyságba.Miért?Egy szó:Olimpia.Az Olimpia záróünnepségén fellép már modell is mindenféle egyedi tervezésű ruhában és én lennék a ”főatrakció”.Mondjuk ez olyan nevek mellett,mint Naomi Campbell vagy Miranda Carr,nem is hanzgik olyan rosszul.1 óra múlva indul a gépem.Katy is velem tart.Izgulok.Remélem nem futok össze se Harry-vel,se Dináékkal.Bár mint kiderült a fiúk is fellépnek a záróceremónián,így elkerülhetetlen a találkozás.Ráadásul nekem még énekelnem is kell.És nem is akárkikkel.A Take That-tel.Felkértek,hogy énekeljem el velük azt a dalt,amit a záróceremóniára írtak.

-Úristen Bella el tudod ezt hinni?Együt énekelhetsz a Take That-tel!-ugrándozott Katy.

-Öhm aha ja tök jó.-mondtam flegmán egy repülős sósmogyit majszolva.

-Nézdd!-mutatott a Tv-re.-Ott van a One Direction.

-Különösebben nem érdekel.-mondtam kicsit már idegesebben.Mióta eljöttem mindig kikapcsoltam a Tv-t,ha csak annyit hallottam,hogy One Direction.Azonnal kidobtam az újságot is,ha megláttam őket a címlapon.És most?Most ott mosolyognak a Tv képernyőn és épp arról beszélnek,mennyire várják a rajongók az új albumot.Harry mosolya még mindig megbabonáz.Sosem tudtam őt elfelejteni,nem lennék rá képes.Még mindig szeretem,de nem tudtam már ott maradni és ez a lehetőség épp kapóra jött.Az első hetekben egyfolytába hívott és sms-ekkel bombázott.Még twitteren is írt.Nagyon nehéz volt,nem válaszolni neki,de tudtam,hogy ha beszélnék vele,meggyőzne és visszamennék.

    *Pár óra múlva.*

-Még sosem jártam Londonban!Ugye majd körbevezetsz?-kérdezte barátnőm.

-Persze!-mosolyogtam és elindultam a hosszú repülőtéri folyosón.Már csak 1 hét volt hátra az olimpia megnyitójáig.Körbenéztem és megláttam egy Davis feliratú lapot és egy mosolygó 30 év körüli férfit.Odamentünk hozzá,majd bemutatkozott.

-Miss Davis,jó napot!Dan vagyok a sofőrje!-nyújtott kezet.

-Jó napot Dan!Nyugottan szólítson Bellának!-elegem volt abból,hogy mindenki Miss Davis-nek hív.Az isten szerelmére még csak 18 éves vagyok!.

-Indulhatunk?-fordult felém.Bólintottam.Beültünk a kocsiba,majd elindultunk a hotel felé.Gondoltam én,de hotel helyett egy hatalmas házhoz értünk.Kiszálltam a kocsiból és megcsapott egy furcsa érzés,mintha már ismerném ezt a környéket.Körbenéztem és megláttam a szomszéd házat.

-Nem nem nem!Ilyen nincs!Ez nem lehet igaz!-kiabáltam idegesen és lerogytam a lépcsőre.Dusty fejét az ölembe hajtotta.Ő  tudta,hogy miért akadtam ki ennyire.Tudta,hogy miért volt ismerős a környék és a szomszéd ház.Itt laktam.Harry Styles a szomszédom.

-Bella minden oké?-kérdezte Katy aggódva.Bólintottam és beléptem a házba.Fölrohantam az emeletre egyenesen a legnagyobb szobába és becsaptam magam mögött az ajtót.Pechemre az én erkélyem pont Harry háza felé nézett.Remek.Hirtelen Dusty kirohant az erkélyre és hangosan elkezdett ugatni.Mikor kimentem Dusty már az erkély korlátjára kapaszkodva ugatta a szomszéd macskát.Mikor a macska megfordult láttam,hogy az a macska Harry Molly-ja.Csak reménykedtem,hogy a gazdája nincs otthon és nem hallja meg az gatást,de sajnos nem lett igazam.Hirtelen az erkélyen felbukkant Harry.

-Mi a baj Molly?Gyere be!-emelte föl a macskáját,de az kiugrott a kezéből és átugrott a fára.-Na remek!Kösz szé…-nézett föl rám,úgy mint aki szellemet látott.-Bella?

Nem válaszoltam csak berohantam a szobába és párnába fúrva fejemet sírtam.Fél óra sírás után megmostam az acom és lementem,hogy egyek valamit.Épp egy nagy adag csirkesalátát majszoltam,amikor megcsörrent a telefonom.

-Halló?-szóltam bele.

-Szia Bella!John vagyok!Csak szólni szeretnék,hogy ma 4-re be kéne jönnöd ruhapróbára.Még csak neked nincsenek meg a méreteid és már el kéne kezdeni varrni,mert nem lesz kész a záróceremóniára.

-Renben van,ott leszek.Viszlát!-tettem le a telefont.És mégis,hogy jutok oda?Kérjem el Harry-től a kocsimat?De hogy?

-Jaj szia Harry,nem akarok zavarni.Tudom,hogy 1 éve nem hallottál rólam semmit,de ideadnád a kocsimat?Hát ez elég gáz lenne.-konstalláltam magamban.Úgy döntöttem lemegyek a garázsba,hátha van egy használható kocsi.És igazam is lett.Ott állt egy homokszínű Bentley meg egy fekete Audi.Én a Bentley-t választottam.Pár perig csak ültem a kocsiba.Tök furcsa volt,megint a ”rossz” oldalon vezetni.Miután eleget ültem az autóban,kinyitottam a garázsajtót és kihajtottam a kocsival.Mikor elhajtottam a szomszéd ház mellett észrevettem,hogy valaki egész végig figyel az ablakból.Ez azért egy kicsit durva.Megráztam  a fejem és bekapcsoltam a rádiót.Pár perc múlva,már ott álltam a tükör előtt és Lana a tervező épp a méreteket vette le rólam.

-Rendben van.Szóval a te ruhád egy pántnélküli,combközépig passzos korall ruha lesz,ékkövekkel,valamint a derekától egy hosszú fátyolszerűséggel.

-Azta!Ez gyönyörű!

-Köszönöm.Na mehetsz is!-ölelt meg mosolyogva,majd átmentem az óriási stadionba,hogy találkozzak a Take That-tel.Épp a kapun léptem be,mikor valaki nekem jött és rámöntötte az összes kávéját.

-Nem tudnál figyelni?-rivalltam rá,ám mikor meg akartam nézni,hogy ki tette ezt velem,köpni-nyelni nem tudtam.-Harry.