25.Fejezet

Megfordultam és Roli lenéző tekintetével találtam szembe magam.

-Roli én el akartam mondani,de…

-De mi?Bella szánalmas vagy!-mondta gúnyosan.

-Ne beszélj így vele!-lépett közénk Harry.

-Ó tényleg te is itt vagy!Te vagy a hibás mindenért,ha te nem lennél Bella nem lett volna terhes,nem  hagyta volna itt a barátait és a családját.Ahelyett,hogy itt maradt volna vagy az apjával Amerikában,inkább ment veled Angliába meg Ausztráliába a túrnékra.Mindent elrontottál!Remélem boldogok lesztek együtt,mert összeilletek.Mind a ketten a társadalom legalján álltok!

-Hogy te mekkora egy seggfej vagy!-mondta Harry egy oktávval mélyebb hangon.Keze ökölbe szorult,majd amikor Roli nem számított rá megütötte.Roli megpróbált fölkelni,de Harry rávetette magát és ütötte.

-Harry hagyd abba!Harry kérlek!Roli ne!-kiáltoztam egyre hangosabban,mikor végre valaki meghallotta.Egy ajtó csapódott,ami elterelte Harry figyelmét és Roli fölé kerekedett és most ő ütötte Harry-t.Megjelent  Tamás bá a tesi tanár és megpróbálta őket szétszedni,majd jött Dávid és Tomi.Dávidék Rolit fogták le,míg Tamás bá Harry-t.

-Hogy kezdődött ez az egész?-kérdezte.

-Az a barom felcsinálta Bellát!-lökte oda Roli a választ,mire az összes szem rám illetve Harry-re szegeződött,akit időközben elengedtek.

-Ez igaz?-nézett rám Dávid.Én csak bólintottam.

-És most akkor terhes vagy?

-Nem.-mondtam már sírva.Értetlenül néztek rám,mire Harry megszólalt.

-Leesett a lépcsőről és elvesztette a babát.-mondta és magához szorított.

-Bella annyira sajnálom!-engedte el Rolit Dávid és odajött hozzám.

-Azt hittem,hogy úgy fogsz reagálni,mint Roli.-mondtam értetlenül

-Én nem Roli vagyok!Engem nem a féltékenység vezérel.-mosolygott és megölelt.Valahol éreztem,hogy Dávid jobb barát,mint Roli.-Haver te meg legközelebb figyelj oda!-boxolt bele Harry vállába,aki csak bólintott egyet.

-Ti tényleg azt hiszitek,hogy ez normális?Ti betegek vagytok!-ordította Roli,amitől az egész folyosó zengett.Már minden diák és tanár kint állt és minket néztek.

-Haver te vagy a beteg,ha ezt gondolod!-szólalt meg Tomi.Tomi mellém áll?De hogy és miért?Rolinak itt telt be a pohár.Fogta magát és kiviharzott az épületből.-Bella,ha bármi van nekünk szólhatsz,mi itt vagyunk!A barátaid vagyunk!-mosolyogtt Tomi,ami nagyon jól esett.Szóval a barátjának tart.Ezek szerint elfelejtett mindent.

-Köszönöm.-mondtam még mindig sírva és megöleltem őket.

-Jól van diákok mindenki vissza az osztálytermekbe!-hallottam meg drága igazgató-helyettes asszonyunk rikácsoló hangját.Mindeki visszament a terembe,csak mi álltunk ott Harry-vel és a tanárok.

-Nézzék nagyon sajnálom azt ami az előbb történt.

-Bella nincs miért bocsánatot kérni.Mi is csak azt tudjuk mondani,mint a barátaid.Ha bármi van mi itt vagyunk neked!-mosolyolygott rám az igazgató nő.

-Nagyon szépen köszönöm,de ha nem haragszanak mi hazamennénk.Nagyon fáradt vagyok.

-Persze menjetek csak.

-Viszlát!-köszöntünk el és elindultunk a házunkhoz.-Harry te most hol laksz?

-Nálatok!Ben hívott és azt mondta,hogy van pár vendégszobátok és megszállhatunk ott.-mondta önelégült vigyorral az arcán.

-Csodálatos…

Kinyitottam az ajtót és mind a négy fiú ott ült a kanapén ránk várva.Zayn felállt és odajött hozzám,majd megölelt.

-Bella sajnálom!Nem gondoltam bele,hogy miket mondok.Olyan hirtelen jött az amit mondtatok és furcsa volt meg minden.Meg tudsz nekem bocsájtani?

-Hát persze!-mondtam és szorosabban megöleltem.Leültem én is a kanapéra a fiúkhoz.10 perc néma csend után Niall szólalt meg.

-Unatkozok és éhes vagyok!Csináljunk már valamit!-nyavajgott.

-Van kint kaja a hűtőbe és tényleg csinálni kéne valamit.

-Twister!-kiáltotta el magát Liam.

-Monopoly!-ellenkezett Louis.

-Alvás!-tanácsoltam.Zayn és Harry egyet értettek velem,ezért az én ötletemnél maradtunk.Fölmentem a szobámba és átöltözem.Mikor kimentem a fürdőből Harry már ott feküdt az ágyamba egy szál boxerben,de gyanítom,ha csak ketten lettünk volna azt is leveszi.Befeküdtem mellé és fejemet mellkasára helyeztem.

-Gondolkoztam.-mondta rekedten.

-És mire jutottál?

-Arra,hogy Rolinak igaza volt.

Felültem és értetlenül néztem rá.-Ezt meg hogy érted?

-Hát,hogy minden az én hibám.Az én hibám,hogy terhes lettél.Figyelnem kellett volna.Szédültél én pedig rádhagytam.Hiba volt.És a legfontosabb az,hogy elszakítalak a családodtól és a barátaidtól.

-Harry ez nem igaz!Semmi sem a te hibád!Nem tehetsz semmiről.Az utolsóról pedig csak annyit,hogy én döntöttem így.Apáékat meg látogathatom amikor csak akarom és ők is engem.Ezt most azonnal vondd vissza!Mindent amit az előbb mondtál,mert nem igaz!

-De igaz!Ez így van!

-Harry miért csinálod ezt?-kérdeztem és éreztem,hogy nemsokára zokogásban török ki.

-Bella ne legyél már buta!-nevetett fel kínosan.

-Én erre már nem tudok mit mondani!-mondtam azzal felálltam az ágyból és kimentem a szóbából.Hallottam,hogy Harry a nevemet kiabálja,de nem érdekelt.Fölkaptam a kabátomat és a cipőmet és kimentem az utcára.Csak sétáltam nem törődve semmivel.Miért mondta ezt Harry?Miért gondolja ezt?Hirtelen egy kar csavarodott a derekamra és elkezdett magával húzni.Sikítani sem tudtam,mert számat befogta.Csak kapálóztam össze vissza,majd hirtelen ötlettől vezérelve beleharaptam a kezébe és sípcsonton rúgtam.Meg is lett az erdménye,ugyanis hirtelen elengedett én pedig elkezdtem rohanni amilyen gyorsan csak tudtam.Féltem.Nem tudtam,hogy ki  volt az.Hátranéztem és megállapítottam,hogy nem követett.Hirtelen hangos fékcsikorgást hallottam,mait egy hangos sikoly követett,mikor ismét hátranéztem teljesen sokkot kaptam és felsikoltottam.

24.Fejezet

-Nos az a helyzet,hogy-nem bírtam tovább mondani,mert megcsuklott a hangom és kitőrt belőlem a sírás.Harry magához húzott és megölelt.Felnézett a kanapén ülőkre és folytatta,amit elkezdtem.
-Bella terhes volt,de az esés következtében elvesztette a babát.-mondta ki elcsukló hangon.Még szorosabban magához húzott én pedig mellkasába fúrtam a fejemet és úgy sírtam tovább.
-Tudom,hogy kellemetlen lesz amit most mondani fogok,de szerintem örüljetek,hogy nem született meg.-mondta Zayn.
-Micsoda?-csattantam fel hirtelen,mire Harry összerezzent.A hangom fél oktávval magasabb volt és a düh is ott izzott a szememben.-Mi az,hogy örüljünk?Zayn ez egy gyerek,egy kisbaba.Hogy mondhatsz ilyet?Mégis honnan szedted elő ezt a beteg agyszüleményt?-néztem rá dühösen.
-Mi lett volna,ha megszületik?Hogy neveled fel?Hisz még magad is gyerek vagy és valljuk be Harry se valami érett!-mondta cinikusan.
-Hát nállad biztos éretteb!-nyögtem oda neki,majd kiviharzottam a szobából,de még hallottam,ahogy Harry odamond Zayn-nek egy cifra jelzőt.Kimentem a szállodából,ahol minden tele volt fotósokkal és rajongókkal.Nem is foglalkoztam velük,csak föltettem a napszemüvegemet,hogy ne lássák kisírt szemeimet.Egyenesen a közeli tó felé indultam.Nem érdekelt,hogy már rég Párizsban kéne lennünk.Vissza akartam menni Londonba.Hogy egy kisit egyedül legyek.Vagy nem is Londonba,vissza Magyarországra.Budapestre.Rolihoz és a többiekhez.Ben is már otthon van.Előkaptam a mobilom és tárcsáztam a légitársaságot.
-Halló!Jó napot!Mikor indul a legközelebbi járatuk Budapestre?-kérdeztem.
-Két és fél óra múlva.Van még egy szabad hely.Lefoglalja?
-Igen.Isabella Davis névre kérném.Rendben köszönöm.Viszhall!-azzal letettem és amilyen gyorsan csak tudtam bementem a szállodai szobánkba és megfogtam a bőröndömet.Még jó,hogy reggel összepakoltam.Írtam egy levelet Harry-nek,hogy ne keressen jól vagyok,csak egyedül kell lennem egy kis időre.Remélem megérti és nem akad ki.Lementem és fogtam egy taxit.Kivitt a reptérre én pedig átvettem a jegyemet.Első osztály.A gép fölszállt én pedig elaludtam.


Megkérjük utasainak,csatolják be öveiket.Megkezdjük a leszállást.Kinéztem az ablakon és megpillantottam az egyre növekvő Liszt Ferenc Repülőteret.A gép zöttyent egyet és megállt.Leszálltam és szerencsémre senki sem ismert fel.Beültem egy taxiba és elindultam az otthonom felé.Ben biztos dolgozik,de lehet,hogy ma szabadnapja van.Mikor a taxi megállt a házunk előtt,elkapott a hányinger.Vajon Harry egy tízes skálán mennyire van most kiborulva?
-Hmm 11!-gondolkodtam hangosan.Elindultam a bejárati ajtóhoz és elfordítottam a kulcsot.Mikor becsuktam magam mögött az ajtót és megfordultam Ben állt előttem egy  fakanállal a kezében.
-Bella!!!-kapott fel és megpörgetett.-Hogy kerülsz te ide?Miért nem szóltál?
-Majd mindent elmagyarázok,de először had feküdjek le kérlek!

-Rendben menj én is mindjárt megyek dolgozni.-mosolygott és letett.Fölszaladtam az emeletre.Vajon a szobám ugyan olyan maradt,mint régen?Nem voltam oylan sokáig távol.Mikor beléptem az ajtón megkaptam a választ.Minden ugyanúgy volt,ahogy itt hagytam.A falak,az ágy,de még az asztal is.Nem törődve koszos ruháimmal,bevágódtam az ágyba és elaludtam.

Reggel miután fölkeltem,eszembe jutott,hogy talán bemehetnék a suliba megnézni a volt osztályomat,ugyanis én 1 évvel idősebb vagyok és levelezős tagozaton leéretségiztem.Most várom,hogy fölvesznek-e a Columbia-ra.Az az egyetem az álmom.Azt is levelezős szakon pályáztam meg Harry és a koncertek miatt.Nagy hiba volt.Beágyztam,letusoltam és felöltöztem.Egy rózsaszín virágos ruhát vettem föl egy masnival a derekán.Lementem a konyhába,de Ben már nem volt otthon.Megnéztem a telefonomat.76 SMS Harry-től és 1 Zayn-től.Zayn-ét megnéztem.Bella sjanálom amiket mondtam Harry nagyon ki van akadva és mi is gyere vissza vagy mondd meg hogy merre vagy.Nem válaszoltam neki.Minek?Becsuktam az ajtót és kiléptem az utcára.Szerencsére ezen a környéken nem sok fiatal lakik,így nem ismertek föl.Bementem az iskola épületébe,egyenesen a tantermünk felé.Épp egy 9-es kislány akart belépni,de megállítottam.
-Szia!Az a napló?-kérdeztem.Bólintott egyet.-Add ide,majd én beviszem.-vettem el tőle.Visszament az osztályterembe én pedig idegesen benyitottam.Épp osztályfőnöki óra volt,Péter bá meg csak a lapjaival foglakozott.Nem nézett fel,de a többiek egyből felismertek.A szám elé tettem az újamat,hogy ne szóljanak.Ránéztem Rolira.Egyszerre volt boldog és meglepett.Odaléptem az asztalhoz és megszólaltam.
-Parancsoljon tanár úr itt a napló!-mondtam kedvesen.
-Köszönöm kedvesem!-nézett fel rám papírjaiból,majd mikor leesett neki,hogy én vagyok elkiáltotta magát.-Bella!Drága Bella hogy kerülsz te ide?-ölelt meg.
-Hát ez egy hosszú és bonyolult történet.-mosologtam.
-A drága Harry  nem teljesített jól az ágyban?-szólalt meg gúnyosan Linda.
-Nem is vártam tőled mást!-mondtam ugyanolyan hangnemben.Ő csak elfordította a fejét és reszelt egyet körmén.Tipikus Linda.Szánalmas,gusztustalan és ribanc.Kicsöngettek,de csak Linda és a 2 "udvarhölgye" ment ki a teremből.Mindenki várt,hogy mit fogok mondani.Péter bá is kiment,neki irodai dolgai voltak.Ránéztem az osztályra.
-Nos azért jöttem haza,mert...-nem tudtam befejezni,mert valaki félbeszakított.
-Mert itt lesz a következő koncertünk és előbb jött,hogy több időt töltsön veletek meg a bátyjával!-lépett be a terembe Harry,mire nekem leesett az állam.
-Honnan tudtad?-suttogtam.
-Ben.-súgta vissza.A franba!Nem is ő lett volna!
-Igen tényleg így van!-helyeseltem mosolyogva,de legbelül fortyogtam.Harry megfogta a kezemet és kirángatott a teremből.Elköszöntem a többiektől és becsuktam az ajtót.
-Tudod,hogy mennyire aggódtam?Miért nem szóltál?
-Mondtam,hogy jól vagyok.Nincsen semmi bajom.Miért kellett hazudni?
-Nem hazudtam.Tényleg itt fogunk koncertezni.Amúgy sem lettél volna képes elmondani.Bella nem kell mindenkinek elmondani,hogy mi történt.-lépett közelebb hozzám.
-De ők a barátaim.
-A barátaid,akik úgy reagálnának,mint Zayn.Roli hogy reagálna?Teljesen kifordulna önmagából.Bella nem kell világgá kürtölni.-mondta higgadtan,de láttam egy könnyseppet a szemében.Még sosem láttam sírni.Odaléptem hozzá és jó szorosan megöleltem.Köhögést hallottam meg a hátam mögül és mikor megfordultam majdnem összeestem.

23.Fejezet

Mikor kinyitottam a szemem a kórházban m magam,mindenféle csipogó gépekkel körülvéve.Körbenéztem Harry aggódó tekintetével találtam szembe magam.
-Hogy kerültem ide?
-Lementél a boltba,de leestél a lépcsőről.-mondta komoran
-És ki talált meg?
-Paul veled ment,hogy a rajongók ne rohamozzanak meg.Szerencs,hogy veled volt.-mondta és egy kis mosoly  húzódott a szájára,ami el is tünt,amint az orvos belépett.
-Á látom már felkelt!Csodálatos!Én Mr.Williamson  vagyok!-mutatkozott be a magas őszes hajú férfi.-Nos van egy jó és egy rossz hírem.
-Mi a jó?
-A jó az,hogy ön teljesen felépülhet.Szerencsére nincsen semmi maradandó sérülése,csak pár zúzódás.
-Akkor meg mi a rossz hír?-néztem rá értetlenül és láttam,hogy Harry se érti a dolgokat.
-A rossz hír az,hogy-mondta ki nehezen-Sajnálom,de a kisbabát elvesztették.-mondta ki.
-Micsoda?Milyen kisbabát?-néztem értetlenül.
-Az nem létezik,hogy ne tudott volna róla.A második hétben volt.Nem volt hányingere meg ilyesmik?
-Hát hányingerem volt,de azt a szédülésnek tudtam be és nem foglalkoztam vele különösebben.
-Értem,hát azért nagyon sajnálom.Mindjárt visszajövök a papírokkal és haza is mehetnek.-mondta azzl kiment az ajtón.Én terhes?Hogy nem vettem észre?Hogy lehetek ilyen béna?Hisz az se esett le,hogy már 2 hete késik.Én barom!
-Bella jól vagy?-kérdezte Harry halkan,színte már suttogva.Én csak bólintottam,de kitört belőlem a sírás.Harry odajött és szorosan magához húzott.
-Miért én?Ezt nem hiszem el.Miért pont én?Hogy lehetek ilyen hülye?
-Bella ez nem a te hibád!Én is hibás vagyok és nekem is nagyin fáj hidd el.De gondolj bele mi lett volna,ha megszületik?-kérdezte.Igaza van.Nem tudtunk vlna róla rendesen gondoskodni.Én valószínűleg vissza költöztem volna Londonba,Harry pedig ment volna a túrnéra.A baba apa nélkül nőtt volna fel.Ráadásul néha Harry is olyan,mint egy gyerek.Túl korai lett volna még ez.Nem mondom,hogy örülök,mert fáj nagyon is,de nem tudtuk volna felnevelni.-Na megnyugodtál?
-Igen meg.-mosolyogtam rá.-Elég nekem az,hogy téged neveljelek!-nyújtottam ki rá nyelvemet.Nem sokkal később bejött az orvos és haza mehettünk.Az összes újságíró kint állt,mint a hiénák,akik várják a prédájukat.Na jó ez kicsit durva hasonlat volt.Beülem Harry mellé a kocsiba és elhajtottunk.
-Öhmm Harry neked honnan van kocsid?
-Jaa ez az egész bandáé.
-Oooké.-nyújtottam el a betűket és benyomtam a rádiót.Jó reggelt!Guten Morgen!Itt vagyunk a legfrissebb híreinkkel!Nemrég látták kijönni Isabella Davis-t és barátját Harry Styles-t egy berlini kórházból.Vajon mi történhetett?Lehet,hogy az új álompárnak babája lesz?Vigyázz Brad ás Angelina jön az új álompár!Most pedig jöjjön az időjárás jelentés...
-Csodálatos...Brad és Angelina most haragudni fognak ránk!-mondtam nevetve.
-Túléljük!-nevetett velem Harry.Megérkeztünk a szállodába,ahol a fiúk már indulásra készen álltak.
-Na indulhatunk?Majd a repcsin elmondod mi történt!-kacsintott rám Zayn.
-Jójó rendben van!-adtam be a derekam és visszaültünk a kocsiba.A reptéren rengeteg rajongó volt.Páran odajöttek hozzám,hogy fotózkodjak velük,de voltak akik Harry-vel és velem akartak fotózkodni.Én persze mindíg igent mondtam,különben olvashattam volna,hogy mennyire gonosz vagyok meg stb.Miután a rajongókkal végeztünk felszálltunk a Párizsba tartó járatra.Leültünk Harry-vel,a többiek meg körbeültek minket.Mivel apa is ragaszkodott hozzá,bekapcsoltam a Skype-ot és ott volt apa,Ben,Josh és Liz is a "megbeszélésen".A másik gépen Anna és Gemma kapcsolódott be a beszélgetésünkbe.Összenéztünk,majd szólásra nyitottam a számat.

22.Fejezet

Kimentem a konyhába egy fájdalomcsillapítóért,mert nagyon fájt a fejem és szédültem.Bevettem majd visszamentem a nappaliba Harry-hez aki épp akkor kapcsolta ki a Tv-t.
-Na mehetünk?-kérdezte lelkesen.
-Ha nem gond én inkább nem mennék,nem érzem túl jól magam,de nektek jó szórakozást!-mondtam egy mosoly kíséretében.
-Ha akarod fönt maradok veled!
-Nem nem kell menj érezd jól magad!-mondtam ő meg elindult az ajtó felé,de utánakiáltottam-És ne igyál túl sokat!
-Azt nem ígérhetem!-mondta és becsukta az ajtót.Ledőltem a kanapéra és bekapcsoltam a Tv-t.Épp valami ismeretterjesztő műsor ment benne,nem igazán figyeltem rá.Még egy ideig néztem,majd a gyógyszer megtette a hatását és elindultam az álmok szigete felé.


Pár órával később hangos kiabálásra ébredtem.Ránéztem az órámra:01:15.Remek akkor ezek Harry-ék lesznek.És a tippem beigazolódott,ugyanis Liam lépett be az ajtón Harry-t támogatva,majd ledobta a fotelba.
-Kicsit elszaladt vele a ló!Mondjuk Louis is ilyen állapotban van.Táncoltak az asztalon meg minden.Rémes látvány volt!-borzongott bele Liam,mire én elnevettem magam.
-Hát köszi,hogy visszahoztad!A szobába nem kell bevinni,ellesz ő itt.-néztem a csendesen szuszogó Harry-re.
-Oké,na megyek is Jó éjszakát!-köszönt el Liam és kiment.Én bementem a fürdőbe,lezuhanyoztam és átöltöztem.Vittem Harry-nek egy takarót és betakartam,majd bementem a hálóba és elaludtam.




                                            *Harry szemszöge*

Kiléptem az ajtón és a játékterem felé vettem az irányt,de a gondolataim csak Bellán jártak.Mi lesz,ha történik vele valami?
-Készen állsz a bulira Styles?-lépett mellém Tommo barátom,kizökkentve gondolatmenetemből.
-Mi?Ja igen persze!-feleltem zavartan.
-Party Hard!-lépett mellém Niall.
-Na részegedjünk le!-őrjöngött Zayn.
-Király,akkor megint nekem kell titeket visszavinnem a szobába.Szuper...-vágta be a sértődöttet Liam.Bementünk és egyenesen a bárpulthoz vettük az irányt.Lou valami kék löttyöt kért,Zayn asszem Sex on the beach-et,mert szerinte olyan szexis a neve.Niall Pina Colada-t én meg csak egy Mojitó-t.Liam a szokásos mentes vizét itta.Tényleg illik rá a Daddy Directioner név.
-Indulhat a Party!!!!-ordította el magát Lou.
-DJ Mali,DJ Malik in da house!!!-üvöltötte Zayn és elindult a DJ pult felé.Az elején én csak ültem,de aztán Niall berángatott táncolni meg még pár pohárka Vodka és Martinit is bevedeltem így nem sokra emlékszem ezek után.Rémlik valami olyan,hogy Liam ordibál velünk,hogy miért nem tudunk mértéket tartani meg ilyenek.Aztán jött Paul és fölvitte Niall-t és Zayn-t.Eleanor meg segített Lou-t fölvinni,engem meg asszem Liam vitt föl,de csak annyi rémli,hogy beszállunk a liftbe,onnanstól képszakadás ezerrel.



                                       *Bella szemszöge*


Reggel Harry fájdalmas jajjgatására ébredtem.Kikeltem az ágyból,de egy kicsit megszédültem.
-Nem vészes-gondoltam magamba és elindultam a hang irányába.A nappliban megtaláltam Harry-t,aki csak a fejét fogta és óbégatott.
-Bella kérlek hozz fájdalomcsillapítót!És kávét!Majd szét robban a fejem!-nézett rám könyörögve.Megforgattam a szemem és hoztam neki egy jó erős kávét és egy Aspirint.
-Legközelebb nem kéne ennyit innod!-adtam át neki a gyógyszert.Nem válaszolt semmit csak bevette a pirulát.
-Te jobban vagy már?-kérdezte rekedten.
-Persze!-hazudtam,hisz még mindíg hányingerem volt és szédültem is egy kicsit.-Harry ugye elmegyünk egy német válogatott meccsre légyszííííí-néztem rá kutyaszemekkel.
-Hááát jóó-adta be a derekát,mire én ráugrottam és megcsókoltam.
-Na ezt meg tudnám szokni!-mondta és visszacsókolt.Rendbezedte magát,majd átmentünk a srácokhoz.Niall és Liam örömmel jöttek velünk a meccsre,de Zayn-nek nem volt kedve felkelni,Lou meg még mindíg a bulit pihente ki,így csak négyen mentünk.Meg a testőrök.Mikor odaértünk a staionhoz,mondtam a fiúknak,hogy menjünk be az öltözőbe.
-Bella nem mehetsz csak úgy be!-értetlenkedett Liam.
-Itt engem ismernek,mint majdnem minden stadionban.-mondtam és elindultam az öltözők felé,ahol megpillantottam Löw-öt a németek szövetséfi kapitányát.
-Ááá Bella jó újra látni!-mondta némi német akcentussal.-Mi járatban?Csak nem a meccsre jöttetek?
-De arra jöttünk.-válaszoltam mosolyogva.
-Gyertek be az öltözőbe a fiúk már készen vannak köszönjetek be nekik.-invitált be minket.Mikor beléptünk megpillantottam Özilt és Khedirát,akiket elég jól ismerek.Mosolyogva jöttek oda és öleltek meg.Ja,hogy honnan ismerem őket?Hát a Real Madrid-ból.Iker Casillas a kapus az én keresztapukám,José Mourinho meg az anyai nagypapám.Ott volt még Neuer,akinek szerintem elég jó feneke van,ezt már Annáékkal is megállapítottuk,valamint Schweinsteiger,Kloose,Kross és a kedvenc német góllövőm Mario Gomez.Beszélgettünk még velük egy ideig,majd felmentünk a nézőtérre, a páholyba.A fiúk nagyon élvezték,ugyanis ők még sak ír és angol válogatott meccset láttak,ami valljuk be nem valami eseménydús.A meccs után,amit a némete 2-1re nyertek az oroszok ellen,visszamentünk a szállodába,ahol egy levél várt rám.Kinyitottam és egy meghívó volt benne.Kedves Isabella Davis!Szeretettel meghívjuk Iker Casillas és Sara Carbonero esküvőjére,mely 2012 július 14-én kerül megrendezésre.Helyszín:Madrid,Székesegyház.Szeretettel várjuk önt és vendégeit.
-Áááááááá-sikítoztam,mire Harry ijedten jött ki gondolom a fürdőből,mert vizes volt a haja és meztelen volt.
-Mi történt?-kérdezte ijedten.
-Iker és Sara összeházasodnak!-ugráltam.
-Jaaa aha oké!-mondta és visszament.Fölhívtam apát,aki színtén nagyon örült ennek,majd bekapcsoltam  a laptopot és beléptem Skype-ra.Drága kerezstapukám szerencsére fönt volt.Videóhívást kezdeményeztem.Betöltött az ablak és megjelent előttem mosolygós arca.
-Szia Bell!-köszönt.
-Sziaa!Ááááá úrsiten úgy örülök nektek te jó ég!-hadartam
-Nyugi,levegőt azért vegyél!-nevetett.-És hozol valakit magaddal vagy egyedül jösz?Hát,ha minden jól megy akkor valakiket viszek!-mondtam mosolyogva.Kikerekedett szemekkel nézett rám.
-Csak nem?Terhes vagy?Bell 18 éves vagy ez ugye csak egy vicc?-akadt ki,mire én elnevettem magam.
-Nem vagyok terhes nyugi,csak nem 1 embert viszek magammal,hanem lehet,hogy többet.
-Többet?Ismerem őket?
-Hát lehet.Ismered a One Direction-t?
-Aha az a brit fiúbanda mi van velük?
-Nos Harry-vel járok és őt vinném el,de ha lehet akkor vinném a többi fiút is.-néztem rá bociszemekkel.
-Hozzad őket is,de figyelj nekem most mennem kell edzésünk van!Puszillak szia!-köszönt el és kilépett.
-Na mi van azzal az esküvő dologgal?-kérdezte Harry és felhúzott a fotelből.Egy kicsit megszédültem,de már megszoktam.
-Hát a keresztapukám és a barátnője összeházasodank és meg vagyunk hívva!-mosolyogtam.

-Király!Ez az esküvő legalább jól fog elsülni.-mondta nevetve.Megöleltem és mondtam,hogy lemegyek a szálloda melleti boltba csokiért.Ő csak mosolygott és visszament a hálóba.Felvettem a cipőm,majd Paul védelme alatt elindultam a bolt fele.Úgy gondoltam,hogy kell ennyi mozgás,ezért lépcsőn megyek.Hiba volt.Leléptem az első lépcsőfokról,de megszédültem és többre már nem emlékszem.

21.Fejezet

Reggel amikor felkeltem Harry-t láttam meg az ágyam előtt állva és indulásra készen.Bejött az orvos és ő is utamra engedett.Kikászálódtam és fölöltöztem.Elköszöntünk a nővérektől és kimentünk a kórházból egyenesen a fiúk autójához.Louis vezetett,mellette Zayn ült.Mi pedig hátul ültünk.Gyorsan bepakoltuk a bőröndöket,de észrevettem,hogy csak a miénk van a csomagtartóba.
-És a ti cuccaitok?Azok hol vannak?-kérdeztem meglepődötten.
-Mivel csak Zayn bőröndjei megtöltötték volna a csomagtartót,ezért a mieinket már kivitték a reptérre.-mosolygott Liam.Elindultunk a repülőtér felé,ahol már várt minket a magángép és rengeteg fotós és rajongó.A fiúk csináltak velük pár képet,de sietnünk kellett,ezért a biztonsági őrök elküldték őket tőlük.Fölszálltunk a gépre én pedig leültem Harry mellé.Mivel az orvos azt mondta,hogy pihenésre van szükségem,betettem a fülhallgatót és elaludtam.Pár óra utazás után Harry keltett föl,hogy nemsokára landolunk.Zökkenőmentesen megérkeztünk Németországba.Mint otthon,itt is rengeteg rajongó várta a fiúkat,de nem állhattak meg,ugyanis fél óra múlva interjúra kellett menniük.Elindultunk a szálloda felé,ahol a kedves recepciós hölgy megmondta,hogy melyik lesz a mi lakosztályunk.Harry és én a 312-est kaptuk,Louis és Liam a 320-ast,Zayn és Emma a 310-est,míg Niall és Dina a 300-ast.Szerencsére mindegyik szoba a 4.emeleten volt.Bementünk a szobánkba és lerogytunk az ágyra.Hihetetlenül fáradt voltam és Harry is,de neki menni kellett az interjúra,ahova én sajnos nem mehettem.Harry átöltözött,elköszönt tőlem és elment,én pedig ott ültem a szobába és bámultam a kikapcsolt Tv-t.Egy jó 10perc után leesett,hogy talán be kéne kapcsolni.Így is tettem,valamint elővettem a laptopomat és fölnéztem twitterre.Épp a reptéren készült képeket nézegettem,amikor a Tv-ből egy ismerős név ütötte meg a fülemet.Vajon miért akarja kitenni a menedzserük Niall-t a bandából?Mi lehet ennek az oka?És miért nem énekel több szólót?Ez és még más érdekes sztárhír a ma esti StarNews-ban.
-Biztos csak pletyka!-gondoltam magamban és tovább néztem a twittert.Megnéztem a trendeket és az első helyen lévő #LetNiallSing nevű felkeltette a figyelmemet.Volt pár kép Niall-ról és egy cikk,arról,hogy a menedzserük nem engedi,hogy több szólója legyen és ezentúl csak gitározni fog.Ezt most nem igazán értem.Miért tenni ki Niall-t?Különleges hangja van és remek egyéniség.Gondolatmenetemet Harry zavarta meg,aki ebben a pillanatban lépett be az ajtón.
-Szia kicsim!-üdvözölt egy gyors csókkal.-Mi a baj?Történt valami?
-Ááá nem semmi!-nyugtattam meg.
-Az jó,mert a srácokkal arra gondoltunk,hogy ma lemennénk bowlingozni meg billiárdozni.-mondta lelkesen.-Esetleg velünk tarthatnál.
-Ezer örömmel!-mondtam és felugrottam,ugyanis a Tv-ben épp a Vámpírnaplók című sorozat ment,ami az egyik kedvencem.Harry annyira megijedt tőlem,hogy leesett az ágyról.Fájdalmas arccal kelt föl én meg csak mosolyogtam.
-Ez a sorozat nagyobb izgalmat vált ki belőled,mint én!Ez nem ér!-mondta sértődötten,majd lefeküdt mellém az ágyra és együtt néztük az ávadzáró részt.
-Elena úgyis vámpír lesz!-mondtam annál a résznél amikor belezuhannak a folyóba.Ránéztem Harry-re,aki időközben elaludt.Következett a vége,amikor is Elena kinyitotta a szemét,vagyis vámpír lett én pedig felkiáltottam.-Háháá megmondtam!-kiáltottam,majd átkapcsoltam a Spongyabob-ra és mikor elindult a főcím Harry szemei hirtelen felpattantak.
-Áááá Spongyabob!-ugrált az ágyon,majd mint egy hatéves leült törökülésbe és úgy nézte végig a számomra agyfárasztó gyerekműsort.

20.Fejezet

Az elején örültem az interjúnak,de miután megtudtam,hogy Caroline lesz a műsorvezető,már nem voltam annyira boldog.Harry azt mondta,hogy nem lesz semmi gond,ha olyat kérdez ami nem tartozik senkire,akkor csak állítsam le.Azt mondták,hogy csak az X-Factor-ról fogunk beszélgetni.Nem tudtam,hogy mit vegyek fel végül egy farmer mellett döntöttem egy egyszerű fehér pólóval,hozzá egy babarózsaszín kardigánt vettem föl.Mivel a fiúk a másik interjúra mentek és nekem nem volt kedvem taxizni,elvettem a kocsikulcsot a konyhapultról.Beszálltam és elindultam az interjú helyszínére.Leparkoltam és bementem az épületbe.A recepciós hölgy megmondta,hogy hova kell mennem én pedig elindultam a 2.emeletre.Mikor megérkeztem Caroline már ott volt és alaposan végigmért,majd elment.Elkezdődött az adás én pedig vártam,hogy bemondják a nevemet.
-Nos a következő vendégünk idén tűnt fel az X-Factorban és Simon Cowell mentorálása alatt bejutott a top3-ba,azonban a versenyt föl kellett adnia,ugyanis súlyos hangszálgyulladással küszködött.Erről és még sok más X-Factoros élményéről mesél nekünk Isabella Davis!-konferált fel szörnyella.Elindultam a kanapé felé és leültem fele szembe.
-Szia Bella!-mosolygott vagy inkább vicsorgott rám.
-Szia Caroline!Ugye nem baj,hogy tegezlek?-kérdeztem egy kicsi gúnnyal a hangomban.A közönség felröhögött.
-Annyira nem vagyok öreg,nem haragszom meg.Beszéljünk a hangszálgyulladásodról.Mi is van most pontosan?-kérdezte.
-Hát a top3-as héten már nagyon égett és fájt a torkom,ezért is adtam fel a versenyt.Másnap elmentem orvoshoz,ahol megállapították,hogy ezen csak a műtét segíthet,de ha nem vállalom soh többet nem énekelhetek.És én először nem vállaltam a műtétet,de a fiúk,és itt elsősorban Harry-re gondolok,rábeszéltek,hogy vágjak bele,mert még jó is kisülhet belőle.És Londonban remek orvosok vannak.
-Tehát akkor még is vállatad a műtétet?
-Igen szerdán megyek be a kórházba,de még előtte el kell mennem egy kivizsgálásra is.
-És ezután mi lesz?Folytatod az éneklést?
-Nem  tudom,nem hiszem.Ez volt az álmom,de ezután már nem hiszem,hogy folytatni szeretném.-mondtam szomorúan.
-Értem.Beszéljünk másról!Úgy hallottam,hogy az X-Factor házban te és Matt elég jól összemelegedtetek.-nézett rám gúnyosan.
-Tényleg?Jó tudni.-mondtam nevetve.
-tehát akkor nincs köztetek semmi?
-Nincs.Nekem barátom van,neki pedig elvben barátnője.
-Ha már a barát témánál tartunk.Mi van veled és Harry-vel?-tiszta szörnyella.Hirtelen nem tudtam,hogy mit mondjak,de eszembe jutottak a fiúk jótanácsai.Ha kényelmetlen témával jön csak oltsdd be és abbahagyja.
-Én úgy tudtam,hogy az X-Factorról fogunk beszélgetni és a Harry-vel való kapcsolatom nemigazán tartozik ehez a témához.-mosolyogtam
-Azért mondj valamit.Boldogok vagytok együtt?
-Miért érdekel ez ennyire?Talán bánt,hogy Harry nem veled van,hanem velem?-kérdeztem gúnyosan,mire ő elmosolyodott.
-Szerintem akkor beszéljünk arról,hogy mennyire visel meg a távolság?Az apukád Amerikában él ugye?-kérdezte remegő hanggal.Éreztem,hogy az előző kérdéseimel megfogtam,de még csak most jöttem bele.
-Miért tereled a témát?
-Mindjárt lejár a műsoridő és még van pár kérdés,amit föl szeretnék tenni.
-Jó rendben  hallgatom!-mosolyodtam el,mert tudtam:Én nyertem!Ezután még föltett pár kérdést Simon-ról és arról,hogy mennyire bírom a távolságot,majd elköszönt és reklámszünet.Elindultam kifele a stúdióból,de utánam kiáltott.
-Még nincs vége!Nem nyertél!-kiabálta,de én nem figyeltem rá.Kimentem a parkolóba és beszálltam a kocsiba.Megcsörrent a telefonom.
-Igen?-szóltam bele boldogan.
-Szia kicsim!-szólt bele Harry.-Láttuk az interjút.
-Éééés?-nyújtottam el az e-betűt.
-Még soha nem láttam Caroline-t ilyen falfehér arccal.Nagyon meglepted!Ja és ha jösz a srácokhoz gyere itt van mindenki.-mondta és letette.Elfordítottam a kocsikulcsot és elindultam a fiúk háza felé.


                                  *Emma szemszöge*


Zayn-nel mostanában sokat voltunk együtt.Elmentünk a tóhoz,mozibaés még a Buckingam-palotához is elvitt,ahol megpróbáltuk megnevettetni az őröket,de nem jött össze.Zayn-nek majdnem sikerült,de lebeszéltem arról,hogy lábával érzékeny pontján rúgja meg az őrt.Ő megsértődött,mert szerinte vicces lett volna és nem is fájt volna neki annyira.
-Zayn ne legyél már ennyire gyerek!-mondtam mosolyogva,mire ő kinyújtotta rám a nyelvét és leült a forgalmas járda közepére.Eléállta,de ő nem nézett föl.
-Istenem,de gyerekes vagy!-sóhajtottam és leültem mellé.Mindenki minket bámult és kerülgetett,de nem zavarta egyikőnket sem.Ránéztem Zayn-re és egy óvatlan pillanatban nyomtam egy puszit az arcára,mire ő édesen rámmosolygott.
-Minden gyereket így puszilgatsz?-kérdezte és fölállt,majd engem is fölsegített.
-Csak akiket nagyon szeretek.-mondtam vigyorogva.
-Basszus Em gyere!-mondta ésmegfogta a kezem.Elkezdett húzni maga után és berohantunk egy sikátorba.
-Mi történt?-kérdeztem aggódva.
-Fotósok.-mondta-De tudod mit?Nem érdekel!Lássanak meg!Lássák,hogy szeretlek!-mondta és megcsókolt.Kézenfogva sétáltunk ki a sikátorból egyenesen a legközelebbi Starbucks felé.Útközben persze elkaptak a fotósok és Zayn csak ennyit mondott.
-Igen ő a barátnőm Emmának hívják és nagyon szeretem!
Felvállalt!Ezt el sem tudom hinni!Viszont féltem is egy kicsit,mi lesz ha felmegyek twitterre?Nem tudtam sokáig ezen agyalni,mert Zayn megszólalt.
-Menjünk inkább a MilkShake City-be.Ott isteni shake-ek vannak.-küldött felém egy féloldalas mosolyt.
-Rendben!.moslyodtam el én is és kézenfogva sétáltunk tovább.Bementünk és a kezembe nyomott egy One Direction shake-et.Kérdőn néztem rá,majd elröhögtem magam.
-Mi olyan vicces?
-Semmi,csak nem is mondtad,hogy rólatok még shake-et is elneveztek!-mondtam még mindíg röhögve.
-Na jólvan,ha kiröhögted magad indulj el hazafelé!-mondta mosolyogva és kiment az ajtón.Én utánaszaladtam és hátulról megöleltem.
-Mehetünk?-fordult felém és rámszegezte gyönyörű mogyoróbarna szemeit.Elmosolyodtam és bólintottam.Mikor hazaértünk bőröndöket találtunk a nappaliban.
-Héé srácok hova készülünk?-ordította el magát Zayn.Liam jött le az emeletről.
-Most szólt Dave,hogy európai túrnéra kell mennünk.Menj föl pakolj össze és te is Emma!Velünk jöttök ti is,szóval menj pakolj!-utasított minket Liam.Felmentünk az emeletre és Dina hangos óbégatását hallottam meg.
-Nemááár miért nem megy össze?Na Niall segíts már!Ne ne úgy szét fog szakadni!
Ügyet sem vetve rájuk bementünk a szobába.Az ágy alól előkaptam az óriás bőröndömet és elkezdtem belehajtogatni a ruháimat.Miután végeztem ránéztem Zayn-re,aki épp akkor fejezte be a pakolást.
-Na akkor lemegyünk?-kérdeztem,mire ő értetlenül nézett rám.
-Én még nem vagyok kész!Ezek csak a pólok és a pulóverek voltak.Ott van a másik bőrönd abba mennek a nadrágok és a boxerek,abba a kisebbe mennek a cipők és abba  kicsibe mennek a tisztálkodószereim,de lehet,hogy kihagytam valamit.-tűnődött.
-Jó akkor te pakolj én levsizem a bőröndömet.-azzal otthagytam.Egy jól irányzott lökéssel legurítottam a lépcsőről,remélve,hogy senkit nem üt agyon.Szerencsém volt,mindenki épségben megúszta.Épp leértem a lépcsőn,amikor Harry nyitott be a házba.
-Bella előrehozatta a műtétet a túrné miatt.
-Mikorra?
-Most vitték be a műtőbe.
-És miért állunk még mindíg itt?Gyerünk irány a kórház!-mondtam Harry-nek.Elindultunk a kórház felé,majd mikor odaértünk Harry leparkolt és bementünk.A recepciós hölgy megmondta,hogy hányas kórterembe fekszik,ugyanis már végeztek a műtéttel.Felmentünk az 1.emeletre és ott a 101-es kórterembe.Benyitottunk és Bella csillogó tekintetével találtuk szembe magunkat.Nagyon boldog volt.Odasétáltunk hozzá és leültün az ágy szélére.


                                                *Bella szemszöge*


Nagyon megörültem amikor megláttam Emmát és Harry-t.Alig bírtam beszélni ezért inkább ők beszéltek hozám,majd bejött a doki.
-Nos hallottam,hogy ön már holnap utazna is el hova is?
-Németország.-válaszolt helyettem Harry.
-Szóval Németországba.Mivel a műtét nagyon jól sikerült ezért elengedem,de ne erőltesse a nahgszálait és kérem,holnap ne nagyon mozduljon ki,mert pihenésre van szüksége.-mondta azzal kiment.
-Összepakoltatot nekem?-kérdeztem halkan és rekedten.Harry bólintott.Ránézett az órájára majd Emmára.
-Em hazaviszlek aztán még visszajövök.Te segíts Zayn-nek pakolni még úgyis bajlódik,hogy mit vigyen.
-Rendben van!Reggel találkozunk Bell szia!-köszönt el barátnőm.Nem sokkal később Harry visszajött és befeküdt mellém az ágyba.A nővér megmondta,hogy nem szabad,de Harry-t különösebben nem érdekelte.Fejemet mellkasára hajtottam és rákészülve az elkövetkezendő napokra,elaludtam.

19.Fejezet

-Én ezt nem vállalom!-nyögtem ki hosszas gondolkodás után.
-Rendben,nos ha mégis meggondolná magát akkor csak hívjon!-mondta és a kezembe nyomott egy cetlit.Kimentünk a kórházból és megkértem Simon-t,hogy a fiúkhoz vigyen.Én kiszálltam a kocsiból és bekopogtam.Liam nyitott ajtót.
-Szia bella gyere be!-monda mosolyogva.Bementem és a nappaliban ott ült mindenki,de amikor Harry meglátott fölállt és kiviharzott a hátsó kertbe.Leültem a kanapéra és a barátaim aggódó tekintetével találtam szembe magamat.
-Na mi volt?Mondj már valamit!-nyaggatott Zayn.
-Hangszállgyulladásom van,ami csak műtéttel hozható helyre.-válaszoltam.
-Éééés?-kérdezték szinte egyszerre.
-Nem vállaltam.
-Micsoda?Dehát miért?Hisz imádsz énekelni!-mondta Louis.
 -Csak mert félek na ennyi!-nyögtem ki és felálltam,majd elindultam Harry után a kertbe.Ott ült a kert végében a hintaágyban.Odalépkedtem elé.Biztos,hogy észrevett,de nem nézett fel rám.
-Harry mi a baj?
-Mi a baj?Ez most komoly?Képes vagy megkérdezni?-mondta gúnyosan.
-Ha az a bajod,hogy lerohantam a színpadról és hazajöttem akkor arr nem tudok mit mondani.Vagy más?Harry mondd már!
-Miért nem szóltál a műtétről?-kérdezte komoran.
-Mert nem gondoltam,hogy erre sor kerülhet.Nem akarom ezt a műtétet.Én nem merem.Félek és ezért nem vállaltam.-mondtam könnyeimmel küszködve.Harry fölállt és megölelt.
-Ha nem akarod akkor nem kell.és nem haragszom rád,mert nem tudnék.Szeretlek Bells!-mondta és megpuszilta a nyakamat.
-Én is szeretlek Harry,de most menjünk be.Kérdezni szeretnék tőletek valamit.-mondtam.Megfogta a kezem és elindultunk befele.A fiúk még mindíg a kanapén ültek.Danielle,Eleanore,Dina és Emma pedig biztos a konyhában voltak.Leültünk a kanapéra és minden szem rámszegeződött.
-Jó hát ugye mint már mondtam van ez a műtét dolog és hát nem tudok dönteni,ezért srácok szeretném,ha segítenétek dönteni.Ti öten-mutattam rájuk.
-Akkor most végigkérdezed,hogy ki szerint jó ötlet és ki szerint nem és ettől függ,hogy vállalod-e a műtétet?-kérdezte Liam.
-valahogy úgy-mondtam.
-És mi lesz,ha döntetlen lesz?-kérdezte Niall.
-Niall te barom öten vagyunk nem lehet döntetlen!-korholta le szegény ír manót Zayn.-Amúgy szerintem ne vállald a műtétet,túl veszélyes meg minden.
-Én is Zayn-nel értek egyet bocsi királylány-mondta Lou.
-Szerintem vállald!Megbízhatsz az orvosokban.-mosolygott Liam.
-Londonban csak jó orvosok vannak,szóval szerintem is menj bele a műtétbe.-mondta Niall.
-Harry?-néztem rá kérdőn.
-Szerintem...szerintem...vállald!-nyögte ki végül,mire én elmosolyodtam és előkerestem a doki telefonszámát.Kimentem és felhívtam.
-Halló?-szólt bele.
-Jó napot doktor úr Isabella Davis vagyok!
-Ááá miss Davis!Miért keresett fel ilyen hamar?
-Hát azért,mert átgondoltam ás vállalom a műtétet.
-Rendben van.Nézek önnek egy időpontot,mondjuk jövőhét szerda megfelel önnek?
-Tökéletes!
-Rendben van akkor jöjjön be reggel 8 órára és 10kor megműtjük.Addig is ne nagyon énekeljen.ne erőltesse meg mégjobban a hangszálakat.
-Köszönöm viszont hallásra!
-Viszlát!-köszönt el és letette a telefont.Visszamentem a nappaliba.
-Jövőhét szerda.-mosolyodtam el.Megcsörrent Harry mobilja.
-Srácok most írta Dave,hogy holnap egy Tv-s interjúra kell mennünk és Bella-nézett rám-neked is jönnöd kell.
-Miért?-kérdeztem meglepődve.
-Nem tudom,csak azt írja,hogy neked jönnöd kell velünk.
-Ki lesz a műsorvezető?-kérdezte Niall.
-Öööö nézem azonnal-mondta Harry,majd arca elkomorult és úgy nézett föl ránk.-Caroline Flack.
-Ááá akkor ezért...-világosodott meg Dina,aki eddig meg se szólalt.
-Basszus-Harry csak ennyit tudott könyögni.

18.Fejezet

Reggel amikor felkeltem Harry már nem volt otthon.Kimentem a konyhába,ahol egy levél volt az asztalon.Szia kicsim!Behívtak a stúdióba,hogy véglgesítsük az albumot.Csak este érek haza.Legyen szép napod!xHarryx.Jött egy SMS Simon-tól,hogy menjek be próbálni.Ezek szerint ma nem fogok unatkozni.Fölmentem és magamra kaptam egy egyszerű farmert és hozzá egy rózsaszín pólót és a fehér Converse-met.Felkaptam a táskámat és elindultam a próbaterem felé.Mivel nem volt kedvem taxival menni,gyalog meg messze van,ezért beültem Harry Range Rover-ébe és elindultam.Harry azt mondta,hogy bármikor használhatom.Kicsit fura volt a "rossz" oldalon vezetni,de meg lehet szokni.Egész hamar odaértem a próbateremhez.Leparkoltam és elindultam az épületbe.Benyitottam az ajtón,ahol már Simon és Amanda épp a dalomat választották ki.
-Szia Bella!Gyere nézdd meg melyik dalt választottuk neked!-intett Simon.Lejátszották Beyonce-tól a Listen-t és egy kicsit megijedtem.Nekem ez a dal még túl sok.
-Én nem hiszem,hogy el tudom énekelni.-mondtam kicsit szomorúan.
-Bella én tudom,hogy milyen erős hangod van és ebbe a dalba ezt meg tudod mutatni.Hidd el,hogy el tudod énekelni.Sikerülni fog!-mosolygott rám Amanda-Na gyere énekeljünk be!-mondta mosolyogva én pedig elkezdtem skálázni.


                                             *2.élő adás*


Egész héten csak próbáltunk és próbáltunk.Nagyon féltem a daltól,de bíztam magamban.Harry azt mondta,hogy a koncertjük miatt csak késve tudnak jönni,de nem csináltam belőle nagy ügyet.A ruhámból már annál inkább,ugyanis egy fekete elől rövid,hátul hosszú ruha volt rajtam felül csipkés fűzővel és magassarkúval.Amilyen szerencsétlen vagyok simán kitöröm a bokámat,főleg,hogy mozognom is kell majd a színpadon.Emiatt mégidegesebb lettem,de Amanda és Josh(a tánctanár) lenyugtattak,hogy nem lesz semmi bajom és ha nem akarok akkor nem kell sétálgatnom.Leültem a pihenőbe a többiekkel és vártam a soromra.Hannah volt az első.Ő még nálam is jobban izgult,de nagyon jól sikerült neki.Én most a 4.voltam.Szóltak,hogy induljak el a színpadra amíg megy a kisfilmem.Feltipegtem majd megálltam a közepén.Alig láttam valamit a közönségből,mert minden teljesen sötét volt amikor vége lett a kisfilmnek,majd felgyulladtak a fények és megláttam Harry-t.Akaratlanul is elmosolyodtam.Elkezdődött a zene én pedig énekeltem.Miközben sétáltam megláttam Emmát és Dinát is.A szám végén meghajoltam és a sírás küszöbén álltam,amikor odajött Bob.
-Nahát ez volt aztán a produkció!Erre senki sem számított!Simon gratulálok!-mondta mosolyogva a műsorvezető.A zsűri elmondta a véleményét én pedig levettem a cipőmet és lefutottam a színpadról egyenesen Emmához és Dinához.
-Bella annyira jó voltál!Ezt el sem hiszem!-mondt Em.
-Ez az a Bella akit én ismerek!Még,hogy nem tudsz énekelni!Na persze!-mosolygott Dina.Mindenki gratulált,majd leültem Hannah mellé és vártuk,hogy vége legyen.Amikor egyenként szólítottak a színpadra kiálltunk Hannah-val és éreztem,hogy remeg.
-Nyugi!-súgtam oda neki.Kimondták az első továbbjutó nevét,majd a következőt és így tovább.
-Isabella Davis!-mondta Bob én pedig nem hittem a fülemnek.Lerohnatam Matt-hez és megöleltem.Majd megláttam Harry-t és odarohantam hozzá.
-Sikerült!-kiabáltam a fülébe.Ő csak nevetett és szorosabban megölelt.




Teltek a hetek és alig láttam Harry-t és a többieket a próbák miatt.Minden héten ének-és táncpróba volt,majd eljött a szombat ott pedig már bizonyítani kellett.Se Hannah se Matt nem esett még ki.Az előző hét után teljesen fel vagyok dobódva és ideges is vagyok.Bejutottam a top3-ba Hannah-val és Matt-tel.3 dalt is elő kell adnom,ami miatt egy kicsit frusztrált vagyok.Az egyik szám Christian Aguilera-tól a Hurt lesz a másik pedig Bruno Mars-tól az It will rain.A 3. dalt közösen fogom elénekelni egy sztárral.Simon-nak elvileg vannak ötletei,hogy ki legyen az és mit énekeljünk.Tegnap be is mutatta nekem.Leesett az állam.Te jó ég Adele!Miután beszélgettem vele egy keveset elkezdtünk próbálni.A Rolling In The Deep-et fogjuk énekelni.Egész héten csak gyakoroltam és gyakoroltam,vagyis kellett volna,ha nem fájt volna a torkom és nem rekedtem volna be teljesen.Alig tudtam a két szólómat próbálni.Úgy álltam a színpadra,hogy szinte nem is gyakoroltam a számot,de nagyon jól sikerült,de ezután jött a nehezebb.A Hurt már összetettebb szám.Tele van hajlításokkal,rekesztésekkel és jelen helyzetemben lehetetlen magasságokkal.Simon megynugtatott,hogy minden rendben lesz és meg tudom csinálni.És így is történt.Megcsináltam.A közönség állva tapsolt nekem én meg örömmámorban úsztam,ám amikor az eredményhírdetésre került sor megijedtem.Mi lesz ha továbbjutok?Nem tudok énekelni.Ezt elmondtam Simon-nak és azt mondta,ha odakerülök döntsek én ő támogatni fog.Bob kimondta a nevemet én pedig intettem neki,hogy szólni szeretnék.Odaadta a mikrofont én pedig rekedten beleszóltam.
-Nos az a helyzet,hogy én úgy döntöttem,hogy nem folytatom a versenyt,mert ha folytatnám nem tudnék énekelni,ugyanis hangszálgyulladásom van és már így is alig van hangom,ezért szeretnék visszalépni.És Hannah,Matt-néztem rájuk-Sok sikert!-mosolyodtam el majd lementem a színpadról.Elmentem az öltözőbe és felöltöztem.Elindultam kifele és éreztem,hogy patakokban hullik a könnyem.Fogtam egy taxit és hazamentem.Nem érdekelt Harry meg a többiek.Fáradt voltam és haza kellett jönnöm.Felmentem a szobába és úgy ahogy voltam el is aludtam.


Másnap telefoncsörgésre ébredtem.Simon volt az.
-Haló?-szóltam bele rekedten.
-Bella öltözz fel pár perc múlva ott vagyok érted és elmegyünk az orvoshoz!-mondta majd letette.Kikászálódtam az ágyból és felöltöztem,majd lementem a nappaliba azt remélve,hogy Harry ott van.De nem volt.Csak egy üzenet:A fiúknál aludtam.
-Most akkor haragszik?-tűnődtem magamban,de nem volt időm tovább gondolkozni,mert hangos dudálást hallottam meg kintről.Kimentem és beszálltam Simon mellé az autóba.
-Hogy vagy?-kérdezte és elindult a kórház felé.
-Már egy kicsit jobban.-mondtam még mindíg rekedten.A kórház nem volt messze,ezért hamar odaértünk.Kiszálltunk a kocsiból és egyenesen a fül-orr-gégészetre mentünk.Ott már várt ránk Dr.Peterson.Bementünk a rendelőbe és leültem egy székre.
-Szóval milye is fáj tulajdonképpen?-kérdezte a doki.Én csak rámutattam arra a pontra,ahol a hangszálaim vannak.
-Nos akkor ezt mindjárt megnézzük!-mondta.-Nyisdd ki a szád!-utasított,én pedig kinyitottam.Belenézett párszor majd mondta,hogy becsukhatom.Aggódva nézett rám.
-Nos Miss Davis,az a helyzet,hogy önnek súlyos hangszálgyulladása van,ami csak műtéttel hozható helyre.-megijedtem.Műtét?Úristen.-Persze,ha nem akarja akkor nem kell kés alá feküdnie,sak hát akkor nem tud majd énekelni.

17.Fejezet

                                  *Harry szemszöge*


Amint Bella kilépett a házból,elővettem a bőröndömet és gyorsan beledobáltam pár cuccot.Nem tudom,hogyan fog reagálni,ha megtudja,hogy mi segítünk Simon-nak.Megjöttek a fiúk.Lerohantam a lépcsőn és bepattantam a kocsiba.
-Hazza  drágám már úgy hiányoztál!-mondta Lou,mire én ránéztem majd elröhögtem magam.Elindultunk a reptér felé,de meg kellet állni,mert Niall éhes volt.Egész hamar odaértünk Simon-hoz.Amikor a lányok megtudták,hogy mi leszünk a segítők hangos sikítozásba kezdtek.
Mivan?-kérdezte Bella.Ránéztem,ő pedig teljesen lesokkolva állt.Kicsit meglepődhetett.Szerencsére ő volt az első és még engem is megdöbbentett,hogy milyen gyönyörűen énekelt.Olyan volt,mint egy angyal.Befejezte a dalt majd ránkmoslygott és elment.Simon ránknézett,hogy mondjunk valamit,majd mikor látta,hogy nem megy,megszólalt ő.
-Ez a lány hihetetlen.Életembe nem láttam még ilyen fiatal lányt ekkora hanggal!-áradozott,majd megszólalt Liam.
-Szerintem nagyon tehetséges!Viszont a hajlításoknál néha elbizonytalanodott,de a magasságok megvoltak neki.
-Na Daddy Directioner megszólalt!-ütögette hátba Zayn.
-Na srácok jön a következő lány!-csitított le minket fogadott apánk.A következő 2 lány elég béna volt és ezt nem elfogultságból mondom.Ez tényleg így volt.Miután minden lányt meghallgattuk elmentünk a szállodába és kipihentük a napot.Másnap korán reggel találkánk volt Simon-nal,mert ki kellett választanunk 3 lányt aki továbbjut.Simon rögtön odatette Bellát a továbbjutókhoz.Lou pedig Hannah-t.
-Na kettő megvan már csak 1 kell.-mondta Niall.Liam megfogta Lola-t vagy kit és odatette a továbbjutókhoz.
-Na ezzel meg is volnánk!-mondta diadalmasan Simon.


                                     *Bella szemszöge*


Amint leszállt a gép bepattantunk Louis kocsijába és elindultunk a fiúk háza felé.Még mindíg nem tudtam,hogy miért kellett ilyen sürgősen hazajönnünk,de amikor beléptünk a házba réjöttem.
-Meglepetéééés!-hallottam meg Emmáék hangját.
-Úristen,de ezt miért?-kérdeztem.
-Meg kell ünnepelni a továbbjutásodat!-ölelt meg Dina.Ááá szóval ezért.
-Annyira imádlak titeket!
-Harry ötlet volt!-mosolygott rám Andy.
-Mondtam már,hogy mennyire szeretlek?-kérdeztem felé fordulva majd megöleltem.
-Ma még nem!-mondta és megpuszilta a hajamat.A nagy ünneplés közepette pár pohárka alkohol is lecsúszott mindenkinél.Főleg Harry,Lou és Zayn ütötte ki magát rendesen.Harry megfogta Lou egyik alsógatyáját a fejére húzta és úgy szaladt körbe a házon,azt viszont nem vettük észre amikor kirohant az utcára.remélem ebből nem lesz címlapsztori.Lou olyan színten részeg volt,hogy meg akarta csókolni Josh-t mert azt hitte,hogy Eleanor az,aztán benyitott a hűtőbe és bekiabálta,hogy Szia Anya milyen az idő odabent?Erre mindenki dőlt a nevetéstől.Zayn az a csendes részeg,aki csak ül és egyszercsak elalszik.Most is így történt.Amikor kimentem Lou-hoz Zayn még a kanapén ült és nézett ki a fejéből,ám amikor visszajöttem már a földön aludt,de ahogy észrevettem lefejelte a dohányzóasztalt.Később Harry és Lou is lefáradtak és elaludtak(isteni csoda!).Én fölmentem Harry régi szobájába és elfeküdtem az ágyon,majd bealudtam.


Reggel nagyon fájt a fejem ezért lementem egy fájdalomcsillapítóért.A fiúk még aludtak.Visszamentem a szobába és bekapcsoltam a lap-topomat.Kész szerencse,hogy itt van a bőröndöm.Fölnéztem twitterre,majd megcsörrent a mobilom.
-Szia Bella!Simon vagyok.Azért hívlak,hogy ma 10órától énekpróba lesz gyere erre a címre-mondta és lediktálta a címet.
-Rendben ott leszek!-mondtam és letettem.Gyorsan kipattantam az ágyból és fölöltöztem.Nagyon izgultam az első énekóra miatt.Fogtam egy taxit majd elindultam a megadott címre.Simon már várt rám.
-Helló kislány!-mondta és átölelt.
-Szia Simon!-mondtam és bementünk az épületbe.
-Bella ő az énektanár Amanda.-mutatta be a kedves feketa hajú nőt.
-Na akkor válasszunk dalt!-csapta össze tenyerét mentorom.-Nos én kezdésnek valami olyanra gondoltam ami kicsit kislányos,de mégis megmutathatod,hogy mit tudsz.Ez a szám pedig Kelly Clarkson-tól a Breakaway.-mondta mosolyogva.
-Ááá imádom azt a számot!-ujjongtam.Megkaptam a szöveget és elkezdtünk próbálni.


                                                              *Szombat,első élő adás*


Egész héten csak próbáltunk.Nagyon izgultam,hogy ne felejtsem el a szöveget és emlékezzek a lépésekre.Éppen a hajamat csinálták,amikor valaki megpuszilta az arcomat.
-Harry!-kiáltottam fel örömömben.A héten alig tudtunk együtt lenni.Én próbáltam ő pedig az új albumuk felvételén dolgozott.
-Szia kicsim!Na izgulsz?Ne izgulj én is izgultam,de nem kell sikerülni fog!-hadarta el a mondatot.
-Harold elég!Te jobban izgulsz mint én-nevettem el magam.
-Hát az biztos!-mondta.-Basszus,bocsi kicsim,de most nekem mennem kell.Majd találkozunk és nyugi!.-mondta és megcsókolt.Miután végeztek a hajammal felöltöztem.Egy egyszerű farmerruha volt rajtam egy fehér Converse cipővel.Lement az első produkció,majd a második és így tovább.Én voltam a 10.Mikor mondták,hogy menjek a színpad mögé,elkezdett bennem dolgozni az adrenalin.Elvezettek a színpad mögött a nézőtér felé,mert én innen jöttem előre.Megálltam a leghátsó sórba.A székek között volt egy széles folyosó ott jöttem előre.Bejelentettek és elkezdődött a kisfilmem.Mikor véget ért elkezdődött a zene én pedig elkezdtem énekelni és előre lépdelni.Mindenki engem nézett és mosolygott,majd fölléptem a színpadra egyenesen a mikrofonállványhoz.Megragadtam és folytattam  az éneklést.A végére mindenki tapsolt majd mikor befejeztem a dalt hangos üdvrivalgásba kezdtek.Meghajoltam és vártam,hogy Bob a műsorvezető megérkezzen mellém.
-Hűha Bella ez nagyon állat volt!Na halljuk a zsűri véleményét!Greg?
-Nahát!Nem gondoltam volna,hogy te ilyet is tudsz!Ez egyszerre volt édes és fenomenális is.Nagyon tehetséges vagy és sokáig el fogsz jutni ebben a versenyben.-mondta és átadta a szót a többi zsűritagnak.Mindenki csupa jót mondott rólam.Bob elmondt a telefonszámomat meg a kódomat én pedig lerohantam a színpadról vissza a backstage-be.Hannah már ott várt rám és gratulált nekem.Még volt egy közös produkciónk ami szerintem elég jól sikerült.Hannah mellett az egyik fiúval Matt-el is jól összebarátkoztam.Matt a bátyámra emlékeztetett.Magas volt,szőke hajú,egy kicsit borostás és nagyon idióta,de hihetetlen jól énekelt.Ezután jött az eredményhírdetés.Nagyon izgultam.A gyomrom egybe volt,hányingerem lett,a lábaim remegtek.
-És az aki elsőként jut tovább a 2.élő show-ba az nem más,mint-itt tartott egy jóóóó hosszú hatászünetet-Isabella Davis!
Amint kimondta a nevemet elkezdtem ugrálni,majd sírni.Megöleltem a öbbieket majd lementem a színpadról,ahol Harry és a fiúk már vártak.
-Ügyes voltál kicsim!-mondta Harry és jó szorosan magához ölelt.
-Szép volt királylány!-mondta Lou és összeborzolta a hajamat.Ezután Matt jutott tovább és ennek nagyon örültem.Hannah-ért viszont nagyon aggódtam,de fölösleges volt,mert ő is továbbjutott.Az első kieső az a csapatok közül volt.A nevüket nem tudom,de nem is érdekel.Harry-vel hazamentünk és leültünk még egy kicsit tévézni.Nem voltam fáradt,de mégis elaludtam Harry karjaiba.

16.Fejezet

Reggel korán keltem,mert indultam Franciaországba.Nem akartam fölkelteni Harry-t,de amikor kiléptem volna az ajtón ő becsukta előttem és szorosan magához húzott.
-Már el sem köszönsz?-kérdezte rekedten.
-Nem akartalak felébreszteni.-mondtam és megcsókoltam.Tudom,hogy csak 3 napra megyek el,de nagyon fog hiányozni.
-Aztán ügyes legyél!-mondta és egy puszit adott a homlokomra,majd visszament a szobába.Becsuktam magam mögött az ajtót és elindultam a taxi felé,ami kivitt a reptérre.A reptéren már ott várt rám Hannah és még 6 lány.Velük nem kerültem olyan jó kapcsolatba,ezért inkább Hannah-val beszélgettem.Becsekkoltunk,majd fölszálltunk a gépre.Viszlát London!Helló Franciaország!Az út szerencsére nem volt hosszú és amikor leszálltunk a gépről egy hatalmas fekete limó várt minket,ami elvitt a mentorunk házához.A ház HATALMAS volt.Bementünk az óriási kapunk egyenesen a hátsókertbe.Ott vártuk mentorunkat.
-Helló hölgyeim!-jelent meg Simon az ajtóban,mire mindenki odaszaladt hozzá.Vááá Simon lesz a mentorunk ezt el sem hiszem!Ő az akire egyáltalán nem számítottam.
-Nos minden mentornak kell egy kis segítség a döntéshez.Nekem 5 is van!-mondta mire megjelentek a fiúk.
-Micsoda?-kiáltottam fel mire mindenki rámnézett.
-Hali srácok!Sok sikert mindegyikőtöknek,mi tuduk milyen ez és ne izguljatok.Csak énekeljetek!-mondta Liam.Ez fantasztikus.Miért pont ők?Ezt nem hiszem el én előttük nem tudok énekelni.Meg amúgy sem fair,hogy Harry dönt rólam,amikor ő a pasim.Mindannyian bementünk a házba és vártuk,hogy szólítsanak.Szerencsémre én kezdtem.Egyre jobb.Elindultam a medence felé,ahol Simon és a fiúk vártak.
-Helló!-köszöntem mosolyogva.
-Szia Bella,ha gondolod kezdheted.-mosolygott Simon.Intettem a zongoristának és belekezdtem a számba.Beyonce-tól az If I were a boy-t énekeltem.Miután végeztem Simon elismerően bólogatott.Visszamentem a házba és lehuppantam Hannah mellé.
-Naaa?-nézett felém kíváncsian.-Milyen volt Harry előtt énekelni?
-Hát nem Harry-re koncentráltam,hanem a dalra,mert féltem,hogy elfelejtem a szöveget.-nevettem.
-Hannah Adison-szólt be az egyik pasas.
-Sok sikert csajszi!-kiáltottam után.2 perccel később már meg is érkezett.
-Na?
-Hát nem tudom,remélem továbbjutok!-mondta és megölelt.Miután mindenki végzett elmentünk aludni.Holnap hosszú nap vár majd ránk.Kiderül,hogy kik jutnak be az élő show-ba.Izgulok.Nagyon.


Reggel Hannah keltett.
-Bella kelj már fel hallod?Mindjárt mennünk kell!-keltegetett barátnőm.Kipattantam az ágyból és fölöltöztem.Megint én mentem elsőnek.Megálltam Simon előtt és azt hittem,hogy ott helyben elájulok.
-Nézdd Bella neked remek hangod van és te is csodálatos személyiség vagy,de-itt megállt én pedig elfehéredtem.-még javítanod kell rajta,amin én segíthetek,ha velem jössz az élő show-ba!-mondta ki mosolyogva én pedig elsírtam magam.Odamnetem hozzá és megöleltem.
-Köszönöm!Köszönöm!-mondtam még mindíg sírva.Elindultam vissza a ház fele,de egy kéz megragadott.Harry volt az.
-Mondtam,hogy megcsinálod!-mondta és megcsókolt.Ahogy ismerem az újsáígírókat ez holnapra a címlapokon lesz,de nem érdekelt.Nagyon boldog voltam,de megpillantottam Hannah-t sírva.
-Te jó ég Hannah mi történt?-kérdeztem félve.
-Továbbjutottam!-mondta ujjongva.Megöleltem és együtt ugrándoztunk amit a maradék 4 fiú zavart meg.
-Jól van csajok elég ebből!-mondta Zayn.-Bella pakolj muszály hazamennünk!-mondta Zayn idegesen.
-Máris?Hát jó akkor majd találkozunk!-köszöntem el Hannah-tól.Összepakoltam a bőröndömet és a fiúkkal elindultunk a reptérre.Még mindíg nem akarták elmondani,hogy miért kell ilyen sürgősen hazamennünk.