25.Fejezet

Megfordultam és Roli lenéző tekintetével találtam szembe magam.

-Roli én el akartam mondani,de…

-De mi?Bella szánalmas vagy!-mondta gúnyosan.

-Ne beszélj így vele!-lépett közénk Harry.

-Ó tényleg te is itt vagy!Te vagy a hibás mindenért,ha te nem lennél Bella nem lett volna terhes,nem  hagyta volna itt a barátait és a családját.Ahelyett,hogy itt maradt volna vagy az apjával Amerikában,inkább ment veled Angliába meg Ausztráliába a túrnékra.Mindent elrontottál!Remélem boldogok lesztek együtt,mert összeilletek.Mind a ketten a társadalom legalján álltok!

-Hogy te mekkora egy seggfej vagy!-mondta Harry egy oktávval mélyebb hangon.Keze ökölbe szorult,majd amikor Roli nem számított rá megütötte.Roli megpróbált fölkelni,de Harry rávetette magát és ütötte.

-Harry hagyd abba!Harry kérlek!Roli ne!-kiáltoztam egyre hangosabban,mikor végre valaki meghallotta.Egy ajtó csapódott,ami elterelte Harry figyelmét és Roli fölé kerekedett és most ő ütötte Harry-t.Megjelent  Tamás bá a tesi tanár és megpróbálta őket szétszedni,majd jött Dávid és Tomi.Dávidék Rolit fogták le,míg Tamás bá Harry-t.

-Hogy kezdődött ez az egész?-kérdezte.

-Az a barom felcsinálta Bellát!-lökte oda Roli a választ,mire az összes szem rám illetve Harry-re szegeződött,akit időközben elengedtek.

-Ez igaz?-nézett rám Dávid.Én csak bólintottam.

-És most akkor terhes vagy?

-Nem.-mondtam már sírva.Értetlenül néztek rám,mire Harry megszólalt.

-Leesett a lépcsőről és elvesztette a babát.-mondta és magához szorított.

-Bella annyira sajnálom!-engedte el Rolit Dávid és odajött hozzám.

-Azt hittem,hogy úgy fogsz reagálni,mint Roli.-mondtam értetlenül

-Én nem Roli vagyok!Engem nem a féltékenység vezérel.-mosolygott és megölelt.Valahol éreztem,hogy Dávid jobb barát,mint Roli.-Haver te meg legközelebb figyelj oda!-boxolt bele Harry vállába,aki csak bólintott egyet.

-Ti tényleg azt hiszitek,hogy ez normális?Ti betegek vagytok!-ordította Roli,amitől az egész folyosó zengett.Már minden diák és tanár kint állt és minket néztek.

-Haver te vagy a beteg,ha ezt gondolod!-szólalt meg Tomi.Tomi mellém áll?De hogy és miért?Rolinak itt telt be a pohár.Fogta magát és kiviharzott az épületből.-Bella,ha bármi van nekünk szólhatsz,mi itt vagyunk!A barátaid vagyunk!-mosolyogtt Tomi,ami nagyon jól esett.Szóval a barátjának tart.Ezek szerint elfelejtett mindent.

-Köszönöm.-mondtam még mindig sírva és megöleltem őket.

-Jól van diákok mindenki vissza az osztálytermekbe!-hallottam meg drága igazgató-helyettes asszonyunk rikácsoló hangját.Mindeki visszament a terembe,csak mi álltunk ott Harry-vel és a tanárok.

-Nézzék nagyon sajnálom azt ami az előbb történt.

-Bella nincs miért bocsánatot kérni.Mi is csak azt tudjuk mondani,mint a barátaid.Ha bármi van mi itt vagyunk neked!-mosolyolygott rám az igazgató nő.

-Nagyon szépen köszönöm,de ha nem haragszanak mi hazamennénk.Nagyon fáradt vagyok.

-Persze menjetek csak.

-Viszlát!-köszöntünk el és elindultunk a házunkhoz.-Harry te most hol laksz?

-Nálatok!Ben hívott és azt mondta,hogy van pár vendégszobátok és megszállhatunk ott.-mondta önelégült vigyorral az arcán.

-Csodálatos…

Kinyitottam az ajtót és mind a négy fiú ott ült a kanapén ránk várva.Zayn felállt és odajött hozzám,majd megölelt.

-Bella sajnálom!Nem gondoltam bele,hogy miket mondok.Olyan hirtelen jött az amit mondtatok és furcsa volt meg minden.Meg tudsz nekem bocsájtani?

-Hát persze!-mondtam és szorosabban megöleltem.Leültem én is a kanapéra a fiúkhoz.10 perc néma csend után Niall szólalt meg.

-Unatkozok és éhes vagyok!Csináljunk már valamit!-nyavajgott.

-Van kint kaja a hűtőbe és tényleg csinálni kéne valamit.

-Twister!-kiáltotta el magát Liam.

-Monopoly!-ellenkezett Louis.

-Alvás!-tanácsoltam.Zayn és Harry egyet értettek velem,ezért az én ötletemnél maradtunk.Fölmentem a szobámba és átöltözem.Mikor kimentem a fürdőből Harry már ott feküdt az ágyamba egy szál boxerben,de gyanítom,ha csak ketten lettünk volna azt is leveszi.Befeküdtem mellé és fejemet mellkasára helyeztem.

-Gondolkoztam.-mondta rekedten.

-És mire jutottál?

-Arra,hogy Rolinak igaza volt.

Felültem és értetlenül néztem rá.-Ezt meg hogy érted?

-Hát,hogy minden az én hibám.Az én hibám,hogy terhes lettél.Figyelnem kellett volna.Szédültél én pedig rádhagytam.Hiba volt.És a legfontosabb az,hogy elszakítalak a családodtól és a barátaidtól.

-Harry ez nem igaz!Semmi sem a te hibád!Nem tehetsz semmiről.Az utolsóról pedig csak annyit,hogy én döntöttem így.Apáékat meg látogathatom amikor csak akarom és ők is engem.Ezt most azonnal vondd vissza!Mindent amit az előbb mondtál,mert nem igaz!

-De igaz!Ez így van!

-Harry miért csinálod ezt?-kérdeztem és éreztem,hogy nemsokára zokogásban török ki.

-Bella ne legyél már buta!-nevetett fel kínosan.

-Én erre már nem tudok mit mondani!-mondtam azzal felálltam az ágyból és kimentem a szóbából.Hallottam,hogy Harry a nevemet kiabálja,de nem érdekelt.Fölkaptam a kabátomat és a cipőmet és kimentem az utcára.Csak sétáltam nem törődve semmivel.Miért mondta ezt Harry?Miért gondolja ezt?Hirtelen egy kar csavarodott a derekamra és elkezdett magával húzni.Sikítani sem tudtam,mert számat befogta.Csak kapálóztam össze vissza,majd hirtelen ötlettől vezérelve beleharaptam a kezébe és sípcsonton rúgtam.Meg is lett az erdménye,ugyanis hirtelen elengedett én pedig elkezdtem rohanni amilyen gyorsan csak tudtam.Féltem.Nem tudtam,hogy ki  volt az.Hátranéztem és megállapítottam,hogy nem követett.Hirtelen hangos fékcsikorgást hallottam,mait egy hangos sikoly követett,mikor ismét hátranéztem teljesen sokkot kaptam és felsikoltottam.