-Bella terhes volt,de az esés következtében elvesztette a babát.-mondta ki elcsukló hangon.Még szorosabban magához húzott én pedig mellkasába fúrtam a fejemet és úgy sírtam tovább.
-Tudom,hogy kellemetlen lesz amit most mondani fogok,de szerintem örüljetek,hogy nem született meg.-mondta Zayn.
-Micsoda?-csattantam fel hirtelen,mire Harry összerezzent.A hangom fél oktávval magasabb volt és a düh is ott izzott a szememben.-Mi az,hogy örüljünk?Zayn ez egy gyerek,egy kisbaba.Hogy mondhatsz ilyet?Mégis honnan szedted elő ezt a beteg agyszüleményt?-néztem rá dühösen.
-Mi lett volna,ha megszületik?Hogy neveled fel?Hisz még magad is gyerek vagy és valljuk be Harry se valami érett!-mondta cinikusan.
-Hát nállad biztos éretteb!-nyögtem oda neki,majd kiviharzottam a szobából,de még hallottam,ahogy Harry odamond Zayn-nek egy cifra jelzőt.Kimentem a szállodából,ahol minden tele volt fotósokkal és rajongókkal.Nem is foglalkoztam velük,csak föltettem a napszemüvegemet,hogy ne lássák kisírt szemeimet.Egyenesen a közeli tó felé indultam.Nem érdekelt,hogy már rég Párizsban kéne lennünk.Vissza akartam menni Londonba.Hogy egy kisit egyedül legyek.Vagy nem is Londonba,vissza Magyarországra.Budapestre.Rolihoz és a többiekhez.Ben is már otthon van.Előkaptam a mobilom és tárcsáztam a légitársaságot.
-Halló!Jó napot!Mikor indul a legközelebbi járatuk Budapestre?-kérdeztem.
-Két és fél óra múlva.Van még egy szabad hely.Lefoglalja?
-Igen.Isabella Davis névre kérném.Rendben köszönöm.Viszhall!-azzal letettem és amilyen gyorsan csak tudtam bementem a szállodai szobánkba és megfogtam a bőröndömet.Még jó,hogy reggel összepakoltam.Írtam egy levelet Harry-nek,hogy ne keressen jól vagyok,csak egyedül kell lennem egy kis időre.Remélem megérti és nem akad ki.Lementem és fogtam egy taxit.Kivitt a reptérre én pedig átvettem a jegyemet.Első osztály.A gép fölszállt én pedig elaludtam.
Megkérjük utasainak,csatolják be öveiket.Megkezdjük a leszállást.Kinéztem az ablakon és megpillantottam az egyre növekvő Liszt Ferenc Repülőteret.A gép zöttyent egyet és megállt.Leszálltam és szerencsémre senki sem ismert fel.Beültem egy taxiba és elindultam az otthonom felé.Ben biztos dolgozik,de lehet,hogy ma szabadnapja van.Mikor a taxi megállt a házunk előtt,elkapott a hányinger.Vajon Harry egy tízes skálán mennyire van most kiborulva?
-Hmm 11!-gondolkodtam hangosan.Elindultam a bejárati ajtóhoz és elfordítottam a kulcsot.Mikor becsuktam magam mögött az ajtót és megfordultam Ben állt előttem egy fakanállal a kezében.
-Bella!!!-kapott fel és megpörgetett.-Hogy kerülsz te ide?Miért nem szóltál?
-Majd mindent elmagyarázok,de először had feküdjek le kérlek!
-Szia!Az a napló?-kérdeztem.Bólintott egyet.-Add ide,majd én beviszem.-vettem el tőle.Visszament az osztályterembe én pedig idegesen benyitottam.Épp osztályfőnöki óra volt,Péter bá meg csak a lapjaival foglakozott.Nem nézett fel,de a többiek egyből felismertek.A szám elé tettem az újamat,hogy ne szóljanak.Ránéztem Rolira.Egyszerre volt boldog és meglepett.Odaléptem az asztalhoz és megszólaltam.
-Parancsoljon tanár úr itt a napló!-mondtam kedvesen.
-Köszönöm kedvesem!-nézett fel rám papírjaiból,majd mikor leesett neki,hogy én vagyok elkiáltotta magát.-Bella!Drága Bella hogy kerülsz te ide?-ölelt meg.
-Hát ez egy hosszú és bonyolult történet.-mosologtam.
-A drága Harry nem teljesített jól az ágyban?-szólalt meg gúnyosan Linda.
-Nem is vártam tőled mást!-mondtam ugyanolyan hangnemben.Ő csak elfordította a fejét és reszelt egyet körmén.Tipikus Linda.Szánalmas,gusztustalan és ribanc.Kicsöngettek,de csak Linda és a 2 "udvarhölgye" ment ki a teremből.Mindenki várt,hogy mit fogok mondani.Péter bá is kiment,neki irodai dolgai voltak.Ránéztem az osztályra.
-Nos azért jöttem haza,mert...-nem tudtam befejezni,mert valaki félbeszakított.
-Mert itt lesz a következő koncertünk és előbb jött,hogy több időt töltsön veletek meg a bátyjával!-lépett be a terembe Harry,mire nekem leesett az állam.
-Honnan tudtad?-suttogtam.
-Ben.-súgta vissza.A franba!Nem is ő lett volna!
-Igen tényleg így van!-helyeseltem mosolyogva,de legbelül fortyogtam.Harry megfogta a kezemet és kirángatott a teremből.Elköszöntem a többiektől és becsuktam az ajtót.
-Tudod,hogy mennyire aggódtam?Miért nem szóltál?
-Mondtam,hogy jól vagyok.Nincsen semmi bajom.Miért kellett hazudni?
-Nem hazudtam.Tényleg itt fogunk koncertezni.Amúgy sem lettél volna képes elmondani.Bella nem kell mindenkinek elmondani,hogy mi történt.-lépett közelebb hozzám.
-De ők a barátaim.
-A barátaid,akik úgy reagálnának,mint Zayn.Roli hogy reagálna?Teljesen kifordulna önmagából.Bella nem kell világgá kürtölni.-mondta higgadtan,de láttam egy könnyseppet a szemében.Még sosem láttam sírni.Odaléptem hozzá és jó szorosan megöleltem.Köhögést hallottam meg a hátam mögül és mikor megfordultam majdnem összeestem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése