-Nos a következő vendégünk idén tűnt fel az X-Factorban és Simon Cowell mentorálása alatt bejutott a top3-ba,azonban a versenyt föl kellett adnia,ugyanis súlyos hangszálgyulladással küszködött.Erről és még sok más X-Factoros élményéről mesél nekünk Isabella Davis!-konferált fel szörnyella.Elindultam a kanapé felé és leültem fele szembe.
-Szia Bella!-mosolygott vagy inkább vicsorgott rám.
-Szia Caroline!Ugye nem baj,hogy tegezlek?-kérdeztem egy kicsi gúnnyal a hangomban.A közönség felröhögött.
-Annyira nem vagyok öreg,nem haragszom meg.Beszéljünk a hangszálgyulladásodról.Mi is van most pontosan?-kérdezte.
-Hát a top3-as héten már nagyon égett és fájt a torkom,ezért is adtam fel a versenyt.Másnap elmentem orvoshoz,ahol megállapították,hogy ezen csak a műtét segíthet,de ha nem vállalom soh többet nem énekelhetek.És én először nem vállaltam a műtétet,de a fiúk,és itt elsősorban Harry-re gondolok,rábeszéltek,hogy vágjak bele,mert még jó is kisülhet belőle.És Londonban remek orvosok vannak.
-Tehát akkor még is vállatad a műtétet?
-Igen szerdán megyek be a kórházba,de még előtte el kell mennem egy kivizsgálásra is.
-És ezután mi lesz?Folytatod az éneklést?
-Nem tudom,nem hiszem.Ez volt az álmom,de ezután már nem hiszem,hogy folytatni szeretném.-mondtam szomorúan.
-Értem.Beszéljünk másról!Úgy hallottam,hogy az X-Factor házban te és Matt elég jól összemelegedtetek.-nézett rám gúnyosan.
-Tényleg?Jó tudni.-mondtam nevetve.
-tehát akkor nincs köztetek semmi?
-Nincs.Nekem barátom van,neki pedig elvben barátnője.
-Ha már a barát témánál tartunk.Mi van veled és Harry-vel?-tiszta szörnyella.Hirtelen nem tudtam,hogy mit mondjak,de eszembe jutottak a fiúk jótanácsai.Ha kényelmetlen témával jön csak oltsdd be és abbahagyja.
-Én úgy tudtam,hogy az X-Factorról fogunk beszélgetni és a Harry-vel való kapcsolatom nemigazán tartozik ehez a témához.-mosolyogtam
-Azért mondj valamit.Boldogok vagytok együtt?
-Miért érdekel ez ennyire?Talán bánt,hogy Harry nem veled van,hanem velem?-kérdeztem gúnyosan,mire ő elmosolyodott.
-Szerintem akkor beszéljünk arról,hogy mennyire visel meg a távolság?Az apukád Amerikában él ugye?-kérdezte remegő hanggal.Éreztem,hogy az előző kérdéseimel megfogtam,de még csak most jöttem bele.
-Miért tereled a témát?
-Mindjárt lejár a műsoridő és még van pár kérdés,amit föl szeretnék tenni.
-Jó rendben hallgatom!-mosolyodtam el,mert tudtam:Én nyertem!Ezután még föltett pár kérdést Simon-ról és arról,hogy mennyire bírom a távolságot,majd elköszönt és reklámszünet.Elindultam kifele a stúdióból,de utánam kiáltott.
-Még nincs vége!Nem nyertél!-kiabálta,de én nem figyeltem rá.Kimentem a parkolóba és beszálltam a kocsiba.Megcsörrent a telefonom.
-Igen?-szóltam bele boldogan.
-Szia kicsim!-szólt bele Harry.-Láttuk az interjút.
-Éééés?-nyújtottam el az e-betűt.
-Még soha nem láttam Caroline-t ilyen falfehér arccal.Nagyon meglepted!Ja és ha jösz a srácokhoz gyere itt van mindenki.-mondta és letette.Elfordítottam a kocsikulcsot és elindultam a fiúk háza felé.
*Emma szemszöge*
Zayn-nel mostanában sokat voltunk együtt.Elmentünk a tóhoz,mozibaés még a Buckingam-palotához is elvitt,ahol megpróbáltuk megnevettetni az őröket,de nem jött össze.Zayn-nek majdnem sikerült,de lebeszéltem arról,hogy lábával érzékeny pontján rúgja meg az őrt.Ő megsértődött,mert szerinte vicces lett volna és nem is fájt volna neki annyira.
-Zayn ne legyél már ennyire gyerek!-mondtam mosolyogva,mire ő kinyújtotta rám a nyelvét és leült a forgalmas járda közepére.Eléállta,de ő nem nézett föl.
-Istenem,de gyerekes vagy!-sóhajtottam és leültem mellé.Mindenki minket bámult és kerülgetett,de nem zavarta egyikőnket sem.Ránéztem Zayn-re és egy óvatlan pillanatban nyomtam egy puszit az arcára,mire ő édesen rámmosolygott.
-Minden gyereket így puszilgatsz?-kérdezte és fölállt,majd engem is fölsegített.
-Csak akiket nagyon szeretek.-mondtam vigyorogva.
-Basszus Em gyere!-mondta ésmegfogta a kezem.Elkezdett húzni maga után és berohantunk egy sikátorba.
-Mi történt?-kérdeztem aggódva.
-Fotósok.-mondta-De tudod mit?Nem érdekel!Lássanak meg!Lássák,hogy szeretlek!-mondta és megcsókolt.Kézenfogva sétáltunk ki a sikátorból egyenesen a legközelebbi Starbucks felé.Útközben persze elkaptak a fotósok és Zayn csak ennyit mondott.
-Igen ő a barátnőm Emmának hívják és nagyon szeretem!
Felvállalt!Ezt el sem tudom hinni!Viszont féltem is egy kicsit,mi lesz ha felmegyek twitterre?Nem tudtam sokáig ezen agyalni,mert Zayn megszólalt.
-Menjünk inkább a MilkShake City-be.Ott isteni shake-ek vannak.-küldött felém egy féloldalas mosolyt.
-Rendben!.moslyodtam el én is és kézenfogva sétáltunk tovább.Bementünk és a kezembe nyomott egy One Direction shake-et.Kérdőn néztem rá,majd elröhögtem magam.
-Mi olyan vicces?
-Semmi,csak nem is mondtad,hogy rólatok még shake-et is elneveztek!-mondtam még mindíg röhögve.
-Na jólvan,ha kiröhögted magad indulj el hazafelé!-mondta mosolyogva és kiment az ajtón.Én utánaszaladtam és hátulról megöleltem.
-Mehetünk?-fordult felém és rámszegezte gyönyörű mogyoróbarna szemeit.Elmosolyodtam és bólintottam.Mikor hazaértünk bőröndöket találtunk a nappaliban.
-Héé srácok hova készülünk?-ordította el magát Zayn.Liam jött le az emeletről.
-Most szólt Dave,hogy európai túrnéra kell mennünk.Menj föl pakolj össze és te is Emma!Velünk jöttök ti is,szóval menj pakolj!-utasított minket Liam.Felmentünk az emeletre és Dina hangos óbégatását hallottam meg.
-Nemááár miért nem megy össze?Na Niall segíts már!Ne ne úgy szét fog szakadni!
Ügyet sem vetve rájuk bementünk a szobába.Az ágy alól előkaptam az óriás bőröndömet és elkezdtem belehajtogatni a ruháimat.Miután végeztem ránéztem Zayn-re,aki épp akkor fejezte be a pakolást.
-Na akkor lemegyünk?-kérdeztem,mire ő értetlenül nézett rám.
-Én még nem vagyok kész!Ezek csak a pólok és a pulóverek voltak.Ott van a másik bőrönd abba mennek a nadrágok és a boxerek,abba a kisebbe mennek a cipők és abba kicsibe mennek a tisztálkodószereim,de lehet,hogy kihagytam valamit.-tűnődött.
-Jó akkor te pakolj én levsizem a bőröndömet.-azzal otthagytam.Egy jól irányzott lökéssel legurítottam a lépcsőről,remélve,hogy senkit nem üt agyon.Szerencsém volt,mindenki épségben megúszta.Épp leértem a lépcsőn,amikor Harry nyitott be a házba.
-Bella előrehozatta a műtétet a túrné miatt.
-Mikorra?
-Most vitték be a műtőbe.
-És miért állunk még mindíg itt?Gyerünk irány a kórház!-mondtam Harry-nek.Elindultunk a kórház felé,majd mikor odaértünk Harry leparkolt és bementünk.A recepciós hölgy megmondta,hogy hányas kórterembe fekszik,ugyanis már végeztek a műtéttel.Felmentünk az 1.emeletre és ott a 101-es kórterembe.Benyitottunk és Bella csillogó tekintetével találtuk szembe magunkat.Nagyon boldog volt.Odasétáltunk hozzá és leültün az ágy szélére.
*Bella szemszöge*
Nagyon megörültem amikor megláttam Emmát és Harry-t.Alig bírtam beszélni ezért inkább ők beszéltek hozám,majd bejött a doki.
-Nos hallottam,hogy ön már holnap utazna is el hova is?
-Németország.-válaszolt helyettem Harry.
-Szóval Németországba.Mivel a műtét nagyon jól sikerült ezért elengedem,de ne erőltesse a nahgszálait és kérem,holnap ne nagyon mozduljon ki,mert pihenésre van szüksége.-mondta azzal kiment.
-Összepakoltatot nekem?-kérdeztem halkan és rekedten.Harry bólintott.Ránézett az órájára majd Emmára.
-Em hazaviszlek aztán még visszajövök.Te segíts Zayn-nek pakolni még úgyis bajlódik,hogy mit vigyen.
-Rendben van!Reggel találkozunk Bell szia!-köszönt el barátnőm.Nem sokkal később Harry visszajött és befeküdt mellém az ágyba.A nővér megmondta,hogy nem szabad,de Harry-t különösebben nem érdekelte.Fejemet mellkasára hajtottam és rákészülve az elkövetkezendő napokra,elaludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése