*Pár nap múlva*
-Ha kész vagy mehetünk!-kiabált fel az emeletre Harry.Lesiettem a lépcsőn és fölvettem a blézeremet.Beültünk a kocsiba és elindultunk a temetőbe.Roli szülei ragaszkodtak hozzá,hogy Magyarországon temessék el,ezért az esküvő után rögtön ide repültünk.Ben nem jött el.Apáék sem.Mikor megérkeztünk bementünk a ravatalozóba,ahol már ott voltak Dináék és Roli szülei.
-Őszínte részvétem.-öleltem meg mindkettőjüket.-Lehet már tudni,hogy mi volt az oka?-kérdeztem,de tudtam,hogy nem az igaza fogják mondani.Nem fogják elmondani,hogy a fiúk drogozott és ebbe halt bele.
-Valószínűleg egy szívroham.-mondta bizonytalanul Lianda,Roli anyukája.
-És arról szóltatok az orvosoknak,hogy a drága fiatok drogozott?-kérdeztem suttogva,hogy csak ők hallják.Láttam a szemükön az ijedtséget.
-Erről szerintem nem kéne tudnia senkinek.-suttogta szikrázó szemekkel Bálint,az apukája.
-Egyszer úgy is kiderül!-ezzel a mondattal hagytam ott őket és leültem a síró Dina és Emma mellé.A pap elmondta a beszédét,majd jöttek a rokonok,barátok.Tomi és Dina nem bírták végigmondani a beszédüket,mert a közepén elsírták magukat.Majd következtem én.
-Bár csak 2 éva ismertem Rolit,olyan volt a kapcsolatunk,mintha testvérek lennénk.Mindent elmondtunk egymásnak,mindent.-néztem a szüleire.-Voltak konfliktusaink,főleg ebben a fél évben,de megbeszéltük.Mindkettőnknek voltak gondjai,de neki sokkal nagyobbak,mint nekem.Tudom,hogy nem lenne szabad erről beszélnem,de Roli is elmondaná,ha még élne.Mivel már nem él,így én mondom el helyette.Roli az utóbbi 1 évben súlyos drogfüggő volt.Próbáltam leállítani,de se én se Tomi nem tudta lebeszélni erről.Talán ez lett a veszte.Talán az utóbbi időben mégtöbbet és mégtöbbet szedett.Csak saját magát hibáztathatja azért,ami történt vele.Meghalt,ezellen nem tehetünk már semmit.Azt mondják,mindíg a jók mennek el a leghamarabb,ezesetben nem tudom eldönteni,hogy ez igaz vagy sem.-fejeztem be monológomat és kisétáltam a ravatalozóból.Nem bírtam végignézni,ahogy leeresztik a koporsóját.Elmentem a nagyiék sírjához.Mivel ők itt éltek,itt is temették el őket.Leültem a kis padra és csak sírtam.Hirtelen megsörrent a telefonom.Ismeretlen.Megtöröltem a szemem és fölvettem.
-Halló?-szóltam bele.
-Isabella Davis-szel beszélek?
-Igen én vagyok.
-Áh remek!Én Robert Perth vagyok és lenne önnek egy ajánlatom.
-Milyen ajánlat?
-Nos láttam önről pár remek fotót és felkérném,hogy legyen a Vitoria's Secret új modellje és persze magazinfotózásra is elmenne.
-Öhm tehát modellkedés?
-Pontosan.Szóval vállalja?
-Hát nézze nem is tudom.Ezt mág át kell gondolnom.Hol lenne ez az egész fotózás dolog?
-Nos ez egy több éves szerződés lenne Amerikában.Nézze ez az én számom,ha átgondolta hívjon fel vagy írjon és én tárt karokkal várom.
-Rendebn van.Köszönöm.Viszhall.
-Viszlát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése