2012-09-23

2.évad;10.rész

Igazából ez nem kötődik a részhez,de olyan cuki:)


-Bella kérlek tudom,hogy hallasz!-ütötte meg a fülemet egy ismerős hang.Emma!Kinyitottam a szemem és láttam...magamat.Magamat,ahogy gépek és csövek között fekszek eszméletlenül.Közelebb léptem Emmához és megpróbáltam megérinteni a vállát,de nem sikerült.Meghaltam?Mi történt velem?Hirtelen ajtócsapódás,majd berontott rajta egy magas,fehér köpenyes férfi.
-Miss Davis-nek súlyos fejsérülései lettek,ezért eshetett kómába,valamint belső vérzése is volt,de azon,mint már mondtam a műtét segített.
-Mit jelent,hogy súlyos fejsérülés?
-Az agyának az a része sérült meg,amely az emlékezésre szolgál,így előfordulhat,hogy ha felébred a kómából,amnéziája lehet.
-És mennyi mindenre nem fog emlékezni?
-Azt csak akkor tudhatjuk meg,ha felébredt.
-És meddig lesz kómában?
-Ezt nem tudom.Talán 1 vagy 2 hét,de lehet,hogy több hónap.
-És hogy van Harry?-kérdezte Zayn.Nem is vettem észre,hogy ő is itt van.De várjunk csak!Harry?Mi történt vele?Vajon ő is kómában van?Mi lesz,ha nem emlékszik majd rám?Vagy esetleg én rá?
-Nos Mr.Styles-nak szerencséje volt.A kamion nem az ő oldalába csapódott be,ezért ő könnyebben sérült meg,de az egészsége érdekében mesterséges kómában van,de pár nap múlva felébresztjük.
-És...a...baba?-kérdezte meg barátnőm felém bökve a fejével.
-Nos a magzatról még nem tudunk semmit,de ha túl is élte,valószínűleg a kóma alatt el fog vetélni.
Micsoda?Nem ez nem történhet meg velem.Miért?Miért nem lehetek boldog?Lerogytam a földre és csak sírtam.Mitán kiment az orvos Emma fölém hajolt és megölelt,majd kimentek és egyedül maradtam.Magammal.Ez elég abszurd.Felkeltem a földről,majd a kórtermet otthagyva Harry felé rohantam.Berontottam az ajtón és megláttam őt.Ott feküdt a fehér kórteremben,amit a gépek csipogása töltött be.Közelebb léptem hozzá és megállapítottam,hogy sokkal jobb állapotban van,mint én.Leültem az ágy szélére és kezét kezem közé fogtam.
-Miért nem lehetünk boldogok?-kérdeztem inkább magamtól.-Ez is csak velünk történhet meg.-nevettem fel kínosan.Megcsókoltam,majd otthagyva Harry-t visszamentem a kórtermembe.Végignéztem magamon.
-Borzalmasan nézek ki.-állapítottam meg.-Ez olyan,mint abba a filmbe,amibe Reese Witherspoon játszik.Vajon én is bele tudok mászni a testembe?Egy próbát megér.-mondtam és felmásztam az ágyra,majd rámfeküdtem és miután mindenem a helyén volt,megpróbáltam kinyitni a szemem,de nem ment.Még a kisujjamat sem tudtam megmozdítani.

                                                                  2 hét múlva
                                                             *Emma szemszöge*

Az orvos szerint Bella állapota javult,de sajnos igaza lett.A kóma alatt elvetélt,de azt mondja,hogy ha amnéziás,akkor nem is fog arra emlékezni,hogy terhes volt.Harry-t már 1 hete felébresztették a mesterséges kómából,de nem engedték,hogy lássa Bellát.Nem mondhattunk neki semmit.
-Úrsiten Emma gyere gyorsan!-kiabált Dina,amikor beléptem az ajtón.
-Mi történt?
-Bella megmozdította a kezét.megszorította az ujjam!
-Micsoda?Ez lehetetlen.-rohantam oda sírva.Hirtelen Bella szeme kinyílt,majd felvont szemöldökkel mért végig minket.
-Kik vagytok ti?És mit keresek itt?Haza akarok menni!
Amint ezt a 3 mondatot meghallottam kitört belőlem a zokogás.Nem emlékszik ránk.Nem emlékszik semmire.
-Menjenek arrébb.-utasított az orvos,majd Bella ágya mellé lépett.-Jó napot Miss Davis!Dr.Lanter vagyok.
-Jó napot.Mit keresek itt?
-2 hete volt egy súlyos autóbalesete,amikor a barátjával tartottak egy...
-Születésnapra!-segítettem ki.
-Igen egy születésnapra.És az autópályáról letérve beléjük ment egy kamion.Mivel az ön oldalába csapódott be a jármű,ezért a barátja csak könnyebb sérüléseket szenvedett,őn viszont 2 hétig kómában volt.
-Nekem van barátom?
-Igen van.Harry-nek hívják.Nem emlékszel rá?-kérdeztem zokogva.
-Kérem maradjon csendben!-kiabált a doki.
-De miért nem emlékszik rám?Miért?-kérdeztem sírva,majd Zayn a derekamnál fogva kihúzott a szobából és leültetett egy székre a folyosón.
-Nyugodj meg Em.Minden rendben lesz.Emlékezni fogk,csak kell egy kis idő.-nyugtatgatott,amikor Harry-t pillantottam meg a folyosón.Mosolyogva integetett nekünk,majd megállt előttem.
-Mi történt?-kérdezte.
-Semmi,csak...-próbált valamit kinyögni Zayn,de nem jutott semmi sem az eszébe.
-Emma miért sírsz?-ült le mellém Harry.
-Emma nem emlékszik semmire!Még arra sem,hogy jelentkezett az X-Factorba és,hogy egy ideig Magyarországon élt.-rohant ki Dina,ám amikor meglátta Harry-t hirtelen elhallgatott.
-Ki nem emlékszik?-kérdezett vissza Harry.
-Öhm..senki,nem érdekes.-dadogta Dina,ám Harry egy mozdulattal arrább tolta és berontott az ajtón.Utánamentünk,de már késő volt.
-Bella!-rohant oda hozzá.
-Ki vagy te?Mit akarsz tőlem?Segítség!Valaki segítsen már!-tolta el magától.
-Te nem emlékszel rám?
-Miért kéne?Ki vagy te?
-Én a barátod vagyok.Harry.
-És ők kik?-mutatott ránk.
-Ők Emma és Dina,a legjobb barátnőid.Ő pedig Zayn,a gyerekkori legjobb barátod.
-Miért nem emlékszem akkor rátok?


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése