-Minnél több információt kap,annál hamarabb fog az agya rendbe jönni.
-Tehát mondjunk el neki minden lényeges dolgot és akkor mindenre emlékezni fog?Még a legapróbb részletekre is?-kérdeztem.
-Azt nem mondom,hogy a legapróbb részletekre is,de ha tényleg mindent elmondana,akkor még az sem kizárt.Viszont,ha túl sok információt adnak át neki egyszerre,akkor az agya nem tudja feldolgozni és rosszabodhat az állapota.
-Visszamehetünk még hozzá?
-Ma már nem,de holnapra szedjenek össze képeket és videókat,amiket meg tudnak neki mutatni és minden képhez meséljenek is,hogy mi történt aznap,amikor a kép történt.
-Köszönjük doktor úr!-mondtam.-Szóljunk Bella apjának,hogy azonnal jöjjenek ide és hozzanak régi fényképeket.-szóltam oda Emmának,aki bólintott és elment telefonálni.-Doktorúr várjon!Lehetne még egy kérdésem?
-Persze mondja csak.
-Ha visszavisszük Bellát azokra a helyekre,amikhez jó emlékei fűződnek,akkor az is segíthet a visszaemlékezésben?
-Persze.Miért hova vinné el?
-Hát tudja mielőtt történt a baleset 1 hétig Görögországban nyaraltunk.
-Az túl messze van.Ilyen állapotban nem mehet el ilyen messzire.
-És ha a közös házunkba vinném el?
-Hmm.rendben van,de vigyázzon rá és ha bármi történik azonnal hozza be a kórházba!
-Köszönöm doktor úr!-hálálkodtam,majd visszamentem a többiekhez és megosztottam velük azt,amit a dokinak is elmondtam.
-Bella szülei holnap délutánra érnek ide.-ült le Emma egy kórházi székre.
-És nézd ezen a képen épp az általános iskolai farsangra készülsz!-mutogatta neki a 20.képet az apukája.
-Minek öltöztem be?
-Júliának,a Rómeó és Júliából.
-Hát nem lehetek akkor egy kreatív ember.-nevetett fel.
-Pedig nagyon is kreatív vagy!-mosolyogtam rá.
-Na jó mi visszamegyünk a szállodába.Este még visszajövünk kicsim!-ölelte meg az apukája.
-Sziasztok!
Miután elment az apukája ránéztem a többiekre jelezve,hogy menjenek ki.Értették a célzást és elköszöntek tőlünk,majd kimentek a szobából.
-Olyan unalmas itt feküdni.-sóhajtott fel Bella.Oké most vagy soha.
-Nem szeretnél eljönni velem valahova?
*Bella szemszöge*
-Nem szeretnél eljönni velem valahova?-kérdezte.
-Mégis hova?-kérdeztem vissza.
-Az titok.Na jössz?
-Rendben.-nem tudom miért,de megbíztam benne.Gyorsan felöltöztem,majd Harry kézen ragadott és kiosontunk a kórházból.Beszálltunk a kocsijába és elhajtottunk.-Miért jöttünk ebhez a házhoz?-kérdeztem mikor beállt egy hatalmas családi ház elé.Nem szólt semmit,csak kiszállt,majd kinyitotta nekem az ajtót és kisegített az autóból.Kinyitotta a bejárati ajtót,majd bementünk rajta.-Olyan ismerős.-mondtam az előszobába lépve.
-Nézz szét nyugodtan.-engedte el a kezem.Felmentem az emeletre és benyitottam az első szobába.A szoba közepén a falnál egy hatalmas francia ágy állt mellette két-két éjjeli szekrénnyel.Az ággyal szembe a falon volt egy hatalmas plazma TV.A szobából egy dupla szárnyú ajtó nyílt a teraszra.Mikor kiléptem megpillantottam az óriási medencét.A szobából nyílt még egy ajtó,ami a fürdőbe vezetett.Hirtelen berobbant pár emlékkép.Fürdőszoba,teszt,Harry.Hirtelen émelyegni kezdtem,de mentem tovább a folyosón és benyitottam 3 vendégszobába végül egy hatalmas gardróbba léptem be.-Mennyi ruha!-ámultam el.Végigsimítottam kezemet a ruhákon.Selyem,pamut és farmer.Mindenféle anyagok keveredtek.Megint rámtört az émelygés,de ismét nem foglalkoztam vele.Visszamentem a hálószobába.Az egyik éjjeli szekrényen észrevettem egy képet.Egy képet rólam és Harry-ről.Mintha egy vulkán tört volna ki,úgy törtek fel az emlékek.Az új ház,a terhesség,anya halála,a rengeteg költözés,apa új felesége,Roli,Emma,Dina,Zayn és végül a szerelmem Harry.A képpel a kezemben rohantam le Harry-hez,aki még mindig ugyanott állt,ám mikor észrevett felém fordult.Bizonytalanul indultam el felé,majd mikor csak pár méterre voltam tőle,nyakába ugrottam.-Szeretlek Harry!
-Szóval emlékszel?Emlékszel rám?-kérdezte arcomat kezei közé fogva.
-Mindenre emlékszem!-csókoltam meg.-Szerinted két vetélés után lehet még gyerekem?-kérdeztem hajamat piszkálva.
-Kipróbáljuk?-nézett rám egy kanos mosollyal.
-Naa!-ütöttem mellkason.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése